Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. bíróságok helyesen mentették őt fel ezen vád alól. Bűnössége különben abban az esetben sem volna megállapítható, ha a vádbeli bűncselekmén \ tényálladékához tartozó egyes tények tekintetében tévedett volna, mert a magánjogi tévedés a Btk. 82. §-a értelmében ment. 1926 május 27. B. III. 8175/925. . , , Az anyagi igazságnak megfelelő és zátonyra jutott házasságokat nyomon követő kellemetlenkedéseknek útját álló üdvös határozat. 310. §. A bűnszövetség értelmezése. A Btk. y?6. § 6. pontjában, sem pedig e törvény más részében nincs arra támpont, hogy az előbb nevezett torvényhelyben említett bűnszövetséghez (bűnbanda) kettőnél több személv egyesülése volna szükséges; abból pedig, hogy e minősítés indoka, a fokozottabb veszélyesség két egyén ilyen egyesülése esetén is megvan, az következik, mikép ahhoz, hogy e szövetség létesüljön, nem kell kettőnél több személy. A Btk. 336. § ó. pontjában foglalt kikötésnek tehát helyes éitelmc nem' a%, hogy iolvajs\övetségct csak keltőnél több szemelj- alkothat. hanem az, hogy akár két, akár több személyből álljon a szövetség, szükséges, hogy a lopás elkövetésénél egynél több ily módon szövetkezett szeméi)' működjék közre. A tolvajszövetség fogalma aü sem kívánja meg, hogy a szövetkezés hosszú időre szóljon és állandóság jellegével bírjon, mert e szövetség létesül, mihelyt két vagy több személy, szám és hely meghatározása nélkül, több lopás elkövetését elhatározza. 1926 jún. 2. B. II. 1539/926. BP. A bíróküldés kérelmezésére jogosítottak köre (29 §). A Bp. 26. £-ának első bekezdése értelmében bíróküldés iránt indítványt csak a felek terjeszthetnek elő. Az adott ügyben a vádat az ügyészi megbízott képviseli és így a sértett mindaddig, amíg a közvádló a vád képviseletét meg nem tagadja, az ügyfél (a pótmagánvádló) jogait nem gyakorolhatja, következőleg bíróküldést sem kérhet. 1926 jún. 1. B. 1. 2728/926. Közli: A. Külföldi jogesetek. I. Németország. aReceptum cauponum.» A vendégfogadós objektív felelőssége a bevitt dolgok elpusztulása vagy megsérülése esetén, a Reichsgericht felfogása szerint, a szanatóriumi üzem tulajdonosára csak akkor terjed ki, ha az elszállásolás az ügylet főcélját képezi, de nem abban az esetben, ha az a gyógyító eljárásnak csupán eszközeként, mint alárendelt jelentőségű szolgáltatás szerepel. (Deutsche Juristen-Zeitung, 1926. november 15-i szám). Eltekintve attól, hogy a Reichsgericht által döntőnek kijelentett kérdés eldöntése a gyakorlatban alig lehetséges, elvi szempontból helytelen a szerződéses szolgáltatásoknak fő- és mellékszolgáltatások csoportjaiba való sorozása. Minden a szerződésben történt szolgáltatásigérethez a jog legalább egy, oaz igérct tartalmával konformis* jogkövetkezményt kapcsol, t. i. azt, hogy az Ígéretet teljesíteni kell (Planck) ; ez a teljesítés pedig csakis a szóbanforgó szolgáltatás szabályai szerint történhetik s nem egy többé-kevésbbé önkényesen főszolgálta;ássá nyilvánított másik szolgáltatás szabályai szerint. Ha tehát az elszállásolás szolgáltatásához törvénynél fogva kapcsolódik a tárgyi (helyesebben szigorított) felelősség s a szanatórium az elszállásolást vállalja, akkor a szigorúbb felelősséget arra való tekintet nélkül viselnie kell, hogy kötelezettsége egyéb szolgáltatásokra is kiterjed. «Pozitív szerződésszegés.» A lapvállalat kötelességei hirdetőivel szemben. Alperes az általa rendezendő keleteurópai fakonferencia eszméjét propagáló