Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. 51 hirdetést tett közzé a felperes kiadásában megjelenő folyóiratban. A hirdetésnek huszonhatszor kellett volna a folyóirat címlapján megjelennie. Abban a számban, méhben a hirdetést huszonkettedszer közölték, «Keleteurópai fakonferenciai) címmel cikk jelent meg, melyben a tervezett konferenciát mint ((haszontalan ügyet» állították be, melynek szervezői «a szakszerűséget sutba vető, a valósággal ellentétes reklámokkal)) igyekeznek a közönséget összecsődíteni «a zöld asztalnál folytatandó locsogások* meghallgatására stb. A konferencia eszméjét időközben elejtették s így a hirdetés többször nem is jelent meg. Felperes követelte 2419 aranymárka hirdetési díj megfizetését. Mindhárom fok elutasította keresetét; a Reichsgericht a következő indokok alapján : Felperes azáltal, hogy a tervezett konferenciát a megengedett mértéken messze túlmenő, becsmérlő módon bírálta, szerződésszegést követett el, mert ezáltal az ügyleti célt meghiúsítani igyekezett. E szerződésszegő ténye folytán az ellenszolgáltatásra való igényét már magában véve elvesztette s így alperes a szenvedett kár igazolására sem kötelezhető (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1026. október M. szám;. Hatóság vagy magánjogi alany? M. württembergi község visszteher ellenében helyiségek használatát engedte át a felperesnek, majd ugyanezen helyiségeket közcélokra igénybevette. A felperes keresetében kártérítést követelt a községtől. A stuttgarti Oberlandesgericht szerint a helyiségek igénybevételére való jog, mint közjogi illetve közigazgatási jogi jogosítvány nem lehet tárgya magánjogi egyezkedésnek ; ennélfogva a szerződés alapján a felperes nem követelhet kártérítést. Nincs helye a hivatali kötelesség megszegése alapján támasztandó igénynek sem, mert az igénybevételi eljárás magában véve jogosan, a közigazgatási szabályoknak megfelelően folytattatott le s az, hogy az igénybevétel a község által előzően vállalt magánjogi kötelezettség ellenére történt az eljáró községi közegek részéről nem állapít meg hivatali kötelességszegést. Mégis magában véve oly szerződésnek a megkötése, melyben közjogi jogosítványokat tesznek a felek magánjogi rendelkezés tárgyává, érvénytelen s minthogy az ezen érvénytelenség által a felperesre háruló kár keletkezésében mindkét fél közrehatott, a német ptk. 254 §-a alapján a kár megosztásának van helye, így a község a kárt részben viselni tartozik. (Deutsche Juristen-Zeitung, 1926. november 1. szám). a Per függőségi) a közigazgatásban. A porosz közigazgatási felsőbíróság kimondta, hogy a rendőrség ugyanazon személyhez, ugyanazon ügyre vonatkozólag egymásután több különböző rendelkezést intézhet anélkül, hogy be kellene várnia előző in'ézkedéseinek eredményét. Az érdekelt személy, ha az utóbb tett intézkedéseket sérelmeseknek találja, csupán azoknak tartalma miatt élhet a törvényben megengedett jogorvoslatokkal, de nem lámadhatja meg azokat abból az alaki okból, hogy az előző intézkedések által a szóbanforgó ügy «függősége» következett be. Ez a fogalom a közigazgatás természetével összeférhetetlen. (Deutsche Juristen-Zeitung. 1926. november 1.) A döntés kétségtelenül helyes, hiszen a közigazgatási intézkedés közfeladat megoldása s így annak megtételénél a jog szabályai csak mint tartalmi korlátok szerepelhetnek ; minthogy pedig a jog deklarálása nem célja az eljárásnak, nincs értelmük azoknak az intézményeknek sem, amelyek — mint a perfüggőség — a töbszörös elbírálás kizárását célozzák. A meghatalmazás visszaronhalósága. A meghatalmazást elvileg bármikor vissza lehet vonni. Oly esetekben azonban, amidőn a meghatalmazás alap4*