Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

44 JOGGYAKORLAT. ványok» című tárgysorozati pont is fel volt sorolva, mert a felperesek el mozdítása tekintetében semmi vonatkozást nem tartalmazó ez az általános jelzés a tárgy törvényszerű körülírásának meg nem felelt. (Kúria 192O dec. 16. P. IV. 2520/1926. sz.) Az ű. n. puccsszerű elmozdítás megakadályozását kívánja szolgálni ez a határozat, ami nem teszi illuzoriussá az ó-esetleges indítványokat*, csak gondoskodni kell, hogy az ily indítványokról a részvényesek kellő formában és időben értesüljenek. A részvényes nem s\ava%hat saját ügyében. Igaz ugyan, hogy a K. T. 156. §-ának utolsó bekezdése csak az alapítók és a részvényesek nem készpénzből álló betétére és az alapítóknak vagy másoknak biztosított különös előnyökre nézve rendelkezik akként, hogy az e részbeni határozatok hozatalánál az érdekelt részvényesnek szavazati joga nincs ; ámde ebből nem lehet arra következtetni, hogy minden más esetben az érdekelt részvényest a szavazati jog megilleti. Annak a kérdésnek elbírálásánál tehát, hogy az érdekelt részvényest a közgyűlési határozatok hozatalánál a szavazati jog általában megilleti-e: a K. T. 1. §-a alapján az általános magánjognak, valamint a kir. Kúria joggyakorlatának szabályait kell alkalmazni, ezek szerint pedig a társaságok tagja nem szavazhat olyan ügyben, amely a saját magával létesítendő jogügyletre vonatkozik, vagyis a részvényes sem gyakorolhat szavazatával a társaság elhatározására befolyást olyan ügyekben, amelyekben egyúttal ügyfél is. (Kúria 1926 dec. 22. P. IV. 2602/1926. sz.) Ez természetesen csak formális segítség, mert az érdekelt részvényes állíthat strohmannt is. Hogy mi módon történjék a védekezés az érdekelt, de részvényeinek megszerzése alapján döntő befolyással bíró részvényes befolyása ellen : ez a részvényjog egyik legfontosabb problémája. A leiéli kérvény és nem a\ elfogadó végzés szövege dönt adós késedelmének megítélésénél. Az alperes kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy az összeget, amelyet a nem vitás tényállás szerint a felperes tőle elfogadni hajlandó nem volt, azzal a kérelemmel helyezte a felperes részére bírói letétbe, hogy utóbbi arról annak közlése mellett értesíttessék, hogy a felett rendelkezhetik. Az adós a teljesítés elfogadását jogos ok nélkül megtagadó hitelezővel szemben ennél többre kötelezve nincs Ehhez képest alperes a bírói letétbe helyezett összegnek a felperes rendelkezése alá bocsátásával fizetés joghatályával teljesített. Ezen nem változtat az, hogy a letétet elfogadó végzésből a felperesnek az a felett való rendelkezhetesét illető közlés kimaradt. Az alperes ezzel, már az elálló levelében felajánlott teljesítéssel késedelembe nem esett. Ezért a felperesnek ezen összeg után sem késedelmi kamatra, sem valorizációra jogszerű igénye nincs. (Kúria 1926 dec. 1. P. IV. 173 5/1926. sz.) A?, Ipariörvény 94.. § e) pontja nem különböztet a munkára való képtelenség okai tekintetében. Felperes szolgálatának újbóli megkezdését betegség okozta munkaképtelenségére hivatkozással tagadta meg, alperes pedig a felperest erre 1922 május^ i-től kezdődően nyugdíjazta. Ebből nyilvánvaló, hogy felperes a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelen volt és ez alapon alperes az 1884: XVII. tc. 94. §-ának ej pontja értelmében felperest felmondás nélkül azonnal elbocsáthatta. A most felhívott törvényhely ugyanis nem tesz nevezetesen különbséget a tekintetben, hogy az elvállalt munka teljesítésére való képtelenség miből ered, t. i., hogy ezt a szakmabeli képzettség és ismeretek hiánya avagy a testi erő és állapot-