Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. 45 nak betegséggel kapcsolatos leromlottsága idézte-e elő és ilyen megkülönböztetés hiányában nincs törvényben gyökerező alapja annak a felperesi álláspontnak, hogy az 1884: XVII. tc. 94. § e) pontja kizárólag csak a képzettségbeli hiányokra lenne vonatkoztatható. (Kúria 1926 dec. 7. P. II. 15219/1920. sz.) Nyugdíjasra érvénytelen versenytilalom. A peres felek között létrejött nyugdíjszerződésben foglalt az a kikötés, hogy a nyugdíjra való jogosultság illetőleg a már folyósított nyugdíj is megszűnik, ha a nyugdíjas más biztosító társaságnál bárminemű alkalmazást vállal, a fennforgó esetben joghatályosnak el nem ismerhető, mert egyrészt felperes a kilépése után csak hosszabb idő múlva állván egy versenyvállalat szolgálatába, ez a későbbi tevékenysége alperes méltányos érdekeit már nem is veszélyeztette, másfelől, mert felperes a másutt való állásvállalás előtt a megállapított tényállás szerint alperestől újra való ténylegesítését- is kérte és munkára magának alperesnek felkínálkozott, alperes azonban felperes e kérelmét nem teljesítette és így ezen tényével, valamint azzal, hogy felperesnek addig csak a legszerényebb megélhetést sem nyújtó havi 596 K 67 f papírkorona nyugdíjat adta, tulajdonkép maga alperes kényszerítette a felperest arra, hogy képzettségének és ismereteinek megfelelő és megélhetést nyújtó foglalkoztatását másutt keresse. (Kúria 1926 dec. 7. P. II. 5219 1926. sz.) A főbqtosítottnak nincs követelési joga a viszontbiztosító ellen. Nyilvánvaló a viszontbiztosítás — mint szintén önálló biztosítás — természetéből az, hogy a viszontbiztosító nem lép be a főbiztosítási ügyletbe s csak a viszontbiztosított elsőrendű alperessel áll közvetlen jogviszonyban s így a főbiztosítási ügylet biztosítottjának a biztosítási összeg iránt nincs követelési joga a viszontbiztosító ellen. (Kúria 1926 dec. 17. P. VII. 2237/1926. sz.) Közli: Dr. S%. E. III. Valorizációs esetek. A méiv tekintetében általános szabály a\ JO°/o. I. Az újabban kialakult bírói gyakorlat szerint a pénz elértéktelenedéséből előálló kár, hacsak az adós terhére megállapítható különleges körülmények nem forognak fenn, általában a felek közt egyenlő arányban osztandó meg. Minthogy pedig a perben olyan adatok, amelyek ettől az előbb említett aránytól való eltérést az adott esetben indokolttá tennék, nem merültek fel : a m. kir. Kúria szemben a fellebbezési bíróság részéről megállapított 30 °/0-os kulccsal, az elől említett általános szabálynak megfelelő 50 °/o-os átértékelést ítélt meg. (Kúria 1926 dec. 14. P. IV. 2550/1926. sz.) II. A megállapított átértékelés mértékét illető panasz alapos annyiban, hogy a koronaromlás terhét a bírói gyakorlat értelmében a felek rendszerint aránylagosan tartoznak viselni, s minthogy adott esetben nem forognak fenn az ettől való eltérést megokoló körülmények, a megállapított 100 °/o-os átértékelés 50%-osra mérséklendő. (Kúria 1926 dec. 14. P. IV. 290/1926. sz.) Ez a két határozat a kártérítési szemlélet következményeként általános szabályul állítja fel e határozat a kármegoszlás elvét, amivel, mintegy törvényes vélelemmel szemben bizonyítandó a kár kisebb vagy nagyobb mérve. Bár a kir. Kúria más tanácsai teoretikus szempontból, (identitási szemlélet) már messzebb tartanak, fontos praktikus szempontból e határozat, amely szilárd kiindulási alapot ad e még mindig vajúdó kérdésnek.