Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. 43 Ez a határozat azért bír jelentőséggel, mert a Polgári Jogi Határo­zatok Tárába felvett 289. sz. határozat szerint az ily ú. n. korrespektív végrendelet a túlélő házastárs által nem vonható vissza. Örökbefogadási s\er\ödés hatálytalanítása. Az örökbefogadott gyermek­nek az a ténye, hogy a segély és ápolásra szoruló s vagyonukat nekie szabad gazdálkodásra átadó örökbefogadó szülőket a szerződésileg is el­vállalt életfogytiglani eltartási és ápolási s haláluk esetére eltemetési kiköt­mények teljesítésére nézve fennálló kötelezettsége dacára gondozás s ápo­lás nélkül igazolatlanul magukra hagyja, a fent kifejtett gyakorlatnak meg­felelően az örökbefogadási szerződés hatálytalanítására magában véve elég­séges. (Kúria 1926 dec. 2. P. III. 1930/1926. sz.) Lényegiben a «causa data, non secutaR megfontoláson alapszik. A tulajdon korlátlansága vélelmeztetik. A vélelem a tulajdon korlátlan­sága mellett harcol; így aki valamely ingatlanon szerzett szolgalmi jogot vitat, azt bizonyítani köteles. (Kúria 1926 dec. 14. P. V. 103/1926. sz.) A végrendelkező feltevésének téves voltát az arra hivalkodó házastárs bizo­nyítani tarto\ik. Jogszabály, hogy abban az esetben, ha a végrendelkezés alapja és indoka az örökhagyónak valamely feltevése volt és ez a fel'evés tévesnek bizonyult vagy a feltevésnek ellenkezője állott be, a végrendelet hatályát veszti. Ez a jogszabály tehát megkívánja anaak megállapítását, hogy a végrendelkező abban az esetben, ha tudta volna, hogy feltevése téves vagy hogy annak ellenkezője fog bekövetkezni, máskép intézkedett volna. A bizonyítás azonban ilyen esetben minden irányban a végrendelettel szem­ben fellépő felet illeti s állandó bírói gyakorlatunk csupán a kötelesrészre jogosult olyan ivadék javára állapít meg e részben vélelmet, aki utóbb született vagy akinek létezéséről az örökhagyó végrendelkezése alkalmával nem tudott. (Kúria 1926 nov. 26. P. I. 47158/1925. sz.) Tartási kötelezettség áthárulása az örökösre. Az örökhagyó által magára vállalt tartási kötelezettség az örökhagyó halálával, mint hagyatéki teher a törvény erejénél fogva, külön végintézkedés nélkül is az örökhagyó örökö­sére hárul. (Kúria 1926 dec. 16. P. I. 4997/1921;. sz.) A haszonélvező a tulajdonostól csak a haszonélvezet megszűntével köve­telheti a szükséges beruházásai megtérítését. Jogszabály, hogy ha a haszon­élvező a tulajdonos beleegyezése nélkül a haszonélvezet tárgyát képező épületek, illetve épületrészek avultsága vagy vétlen elpusztulása folytán olyan építkezéseket végeztetett, amelyek eszközlése szükséges és célirányos volt, az építtető haszonélvező csakis a haszonélvezet megszűntével köve • telhet — jóhiszemű birtokosként — az építkezéssel felmerült költségei és kiadásaiért a tulajdonostól megtérítést. (Kúria 1926 december 10. P. V. 117/1926. sz.) Közli: Dr. Sz. E. II. Hiteljogi esetek. A részvénytársasági közgyűlés érvényes harározalot az igazgatók elmozdí­tása tekintetében is csak akkor hozhat, ha az a meghívó tárgysorozatában kifeje­zetten felvétetett. A K. T. 185. §-a értelmében a közgyűlés az igazgatóság tagjait bármikor elmozdíthatja ugyan, az ily irányú határozat azonban a 177. § szabálya és az állandó bírói gyakorlat szerint nem vonható ki a törvénynek azon általános rendelkezése alól, hogy a közgyűlés érvén)es határozatot csak a meghívásban kijelölt tárgy felett hozhat. Ezt a törvé­nyes követelményt nem pótolta az, hogy a meghívásban «esetleges indít-

Next

/
Thumbnails
Contents