Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Pengőértékhatárok

PENGŐÉRTÉK. 35 a panasz jogosult. Amennyiben a megkereső állam kormánya az intervencióknak helyt ad és elrendeli a bűnvádi eljárásnak vagy az ítéletvégrehajtásnak bizonyos bűncselekményekért való korlátozását, a perbíróságnak nincs joga a végrehajtó hatalom e tárgyú rendeletében foglaltak jogszerűségét bírálni, mivel az állam igazságügyi felségjogának végső korlátait ilyen esetben kizárólag a kormány van jogosítva megállapítani. PENGŐÉRTÉKHATÁROK. írta: Dr. ZOLTÁN JÓZSEF. A polgári eljárásban irányadó értékhatároknak pengőértékben megállapítása tárgyában az igazságügyminiszter 62,600/1926. X. I. M. szám alatt rendeletet bocsátott ki: (Budapesti Közlöny) 1926. dec. 19-i 290. sz. A rendelet az 1925 : VIII. tc. (Ppn.) 55. §-ában kapott felhatalmazásra hivatkozva szabályozza a polgári perrendtartásban, a végrehajtási törvény és kiegészítő törvényekben, továbbá az örökösödési eljárásban irányadó értékhatárokat. Nem hallgathatjuk el alkotmányjogi aggályunkat a tekintetben, hogy újból — a konszolidáció korában is — még rendeletekkel szabályoznak olyan materiát, ami egyedül és kizárólag csak törvénnyel nyerhetne szabályozást. Ha a politikai helyzet nem engedte meg a törvényhozási szabályozást, meg kellett volna maradnia a rendeleteknek a legszűkebb keretek között és pusztán csak az értékelést lett volna szabad elvégeznie. Aggályunk volt (Jogállam, 1926 márciusi szám 173 o. már az alig egy év előtt kibocsátott 6400/926 I. M. rendeletre nézve is azt szükségtelennek vélték, mert a szabályozásra amúgy is rá kerül vala a sor a pengőre való átmenetelnél. Annál aggályosabbak a jelen értékszabályokhoz, mert szinte céltudatosan arra törekszik, hogy a törvényt megváltoztassa, holott legfeljebb csak a teljes átértékelés keretei között maradhatott volna meg. De az átértékelést is csak akkor végezhette volna el, ha az a jog kereső közönség érdekét, az igazságszolgáltatás gyorsítását s javítását is szolgálta volna. Ezzel szemben a rendelet továbbra is a fellebbvitel lehetőségének és nem szükségének kizárásával próbál segíteni a legutóbbi rendelet kibocsátásával éppen nem orvosolt bajokon. Altalános elve a rendeletnek a felsőbíróságok, különösen a kir. Kúria tehermentesítése. Ezzel szemben igazságszolgáltatásunk legnagyobb baja az alsóbíróságok, sőt talán leginkább a kir. járásbíróságok túlterhelése, elmerülése az akták tengerében, s minden ezzel összefüggő baj, hosszú terminusok, az ügyek letárgyalatlansága, a kurta jegyzőkönyvek, lassan és igen későre elkészülő ítéletek, illetve írásba foglalások, amit azután fokozunk nyilvános előadás túltengése — minden hátrányával — a fellebbvitel során. A rendelet e bajokat még csak tetézi. 1. bár a bagatell értékhatárát felemeli egy millió koronáról, tehát 80 P-ről 100 P-re, a járásbírósági felső értékhatárt meghagyja (25.000,000 kor. 2000 P.) 2. a pereskedést nem csökkenti, hanem fokozza, a bíró munkáját nem mozdítja elő, hanem hátráltatja, az ügy elsőfokon való kivizsgálását nem mozdítja elő, hanem nehezíti, amikor az ügyvédi kényszert a túlmagas már eddig is a viszonyokhoz mérten 800 P (10.000,ooo-ről) 1000 P-re emeli fel. És mintha megfeledkeznének a hivatalos körök az ügyvédi 3*