Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A büntető hatalom korlátozottsága kiadott bűntettesekkel szemben

A BÜNTETŐ HATALOM KORLÁTOZOTTSÁGA STB. 29 törődött. Mihelyt azonban politikai aktussá vált a kiadatás, a kiadatást engedélyező állam féltékenyen kezd őrködni a felett, hogy az az állam, amelynek részére a kiadatás engedélyeztetett, az engedélyezés alkalmával kikötött feltételeket ne sértse meg és pedig különösen abban az irányban, hogy az olyan személyeket, akiknek kiadatása valamely közönséges bűncselekmény miatt engedélyeztetett, a politikai bűncselekmények miatt vagy más olyan bűncselekmény miatt, amelyekért a kiadatást engedélyezni nem szokás, büntetőjogi felelősségre ne vonják. Ebből a szempontból két dologra kellett az ellenőrzést kiterjeszteni: 1. hogy a kiadatás részleges engedélyezése és részleges megtagadása esetében a másik állam a kiadatási határozat megtagadó részét feltétlenül respektálja, 2. továbbá, hogy a kiadatási megkeresésben nem említette, de a kiadatást megelőzőleg elkövetett cselekmények kérdésében visszaélés ne történjék az engedélyező állam bizalmával. Miként valósul meg a speciálitás elve a modern nemzetközi szerződésekben ? Először azzal fogunk foglalkozni, hogyan korlátoztatik az állam büntető hatalma azon bűncselekmények tekintetében, amelyekre a kiadatást engedélyező határozat elutasító része vonatkozik, azután azzal, hogy menynyiben korlátoztatik az említett hatalom a kiadatási határozatban nem említett, de még a kiadatást megelőzőleg elkövetett bűncselekmények tekintetében. I. A kiadatási határodat megtagadó részének tiszteletben tartása olyan kategorikus parancs, amely félreértésekre alig adhat alkalmat és így a köztudatba igen könnyen átment. Ma már általánosan elfogadottnak tekinthető tétel, hogy a megkereső állam nem fogadhatja el a terhelt kiadatását akkor, ha nem tndja garantálni a határozat megtagadó részének fe'tétlen tiszteletben tartását. Ne gondoljuk azonban, hogy e téren az'egyes államok között nem merültek fel nehézségek. Tudjuk, hogy a kiadatást kétféle célból szokták kérni: ú. m. aj a bűnvádi eljárás lefolytatása, b) a már meghozott jogerős bírói ítélet végrehajtása céljából. Az a) esetben legtöbb államban nem merülnek fel nehézségek, mivel a bűnvádi eljárást szabályozó törvények csaknem mindenütt módot nyújtanak arra, hogy az eljárás csakis azokra a bűncselekményekre korlátoztassék, amelyek tekintetében a kiadatás engedélyeztetett. A b) esetben már bizonyos nehézségek támadnak. Ebben az esetben ugyanis részlegesen elutasító határozat hozatalakor a kiadatás jogerős ítélet alapján engedélyeztetik ugyan, úgy azonban, hogy az ítéletben vagy ítéletekben foglalt büntető rendelkezés csak azon bűncselekmény vagy bűncselekmények tekintetében hajtható végre, amelyek miatt a kiadatás engedélyeztetett, ellenben nincs helye olyan büntető rendelkezések érvényesülésének, amelyek a kiadatási határozat megtagadó részében említett bűncselekményre vagy bűncselekményekre vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a kiadatási határozat megtagadó része által érintett ítélet vagy ítéletrész dacára jogerejének, nem érvényesülhet abban az államban, amelyben hozták. Ennek a tételnek a gyakorlatban való keresztülvitele sokáig nehézségeket okozott, különösen azokban az államokban, amelynek bűnvádi perrendtartásai nem tartalmaztak olyan rendelkezéseket, amelyek alkalmasak a nemzetközi büntetőjog rendelkezéseinek a belső büntetőjoggal való összeegyeztetésére. A magyar BP. 474. §-a e részben kimondja, hogy «a kiadatás feltételeire és a kiadatási üg)ékben való eljárásra nézve a nemzetközi szerződések és ezek hiányában a fennálló viszonossági gyakorlat irányadóké