Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A büntető hatalom korlátozottsága kiadott bűntettesekkel szemben

$0 Dí SZONDY VIKTOR A kiadatási ügyekben való eljárás alatt természetszerűleg nemcsak a kiadatás engedélyezéséig terjedő eljárást kell érteni, henem azt az eljárást is, amelyet a megkereső államban éppen a kiadatási engedély alapján folytatnak le. Ezek a rendelkezések biztosítják, hogy kiadatási eljáráson nyugvó bűnügyekben a hatóságaink elsősorban a nemzetközi szerződések és a viszonossági gyakorlat szabályait nézzék és azokat akkor is tiszteletben tartsák, ha azok értelmében el kellene tekinteni valamely jogerős belföldi büntető ítéietben foglalt rendelkezés végrehajtásától. Mi azonban a helyzet, ha Magyarország olyan államtól eszközölte ki a terhelt kiadatását, amellyel a felmerült konkrét esetig nemcsak szerződés nem köttetett, de viszonossági gyakorlat sem alakult ki és a kiadatási határozat részben megtagadó r Előfordulhat, hogy ilyenkor a kormány a maga részéről kifejezetten kötelező ígéretet tett a kiadatási határozat által vont korlátok tiszteletben tartására. Vájjon köti-e ez az ígéret az eljáró bíróságot ? Avagy, ha nem tétetett is ilyen ígéret, nem volna-e súlyos megsértése a nemzetközi jognak, ha a kormány az ilyen határozat alapján kiadott terheltet átvenné és a hatóságok a kiadatási határozat korlátait mégsem tartanák tiszteletben, hivatkozván arra az elvre, hogy a büntetőjogban «nulla exceptio sine lege». A feleletet oly értelemben adhatjuk meg, hogy az államok szerződés vagy korábbi viszonossági gyakorlat hiányában a kiadatást viszonosság feltétele mellett szokták engedélyezni és így már az első kiadatás is úgy tekintendő, mint viszonossági gyakorlatot megállapító tény. A BP. 474. §-ának szabálya tehát erre az esetre is vonatkozik. A kiadatási határozat által vont korlátok betartását büntető perjogi szempontból Benecke szerint az biztosítja, hogy a bíróság a bűncselekményt csak qua kiadatási bűncselekményt bírálhatja el. (Benecke : Lehrbuch des deutschen Reichstrafprozessrechts 209. oldal.) Birkmayer a kiadatási határozat elutasító rendelkezéseinek, mint a bűnvádi eljárást gátló okoknak a szerepével a per előfeltételek fejezetében foglalkozik. Per előfeltételt képez a hatáskör.-A hatáskör objektív szempontból hiányzik, ha az ügy nem tartozik bírói útra. Már pedig azon bűncselekmény tekintetében, amelyre nézve a kiadatás megtagadtatott — a belföldi bírói út nem vehető igénybe és mindaddig, míg a korlátozás nemzetközi jogi szempontból fennáll — a belföldi bíróságnak az ügyre nézve nincs hatásköre. (Birkmayer: Deutsches Strafprozessrecht 568. oldal.) A fenti tételt a magyar BP szempontjából is elfogadhatjuk. A BP. 15. §-a értelmében a bíróság hatáskörét hivatalból vizsgálja. Főmagánvád vagy pótmagánvád esetében akkor is meg lehet tehát szüntetni az eljárást, ha a magánvádló a maga részéről nem akarná tiszteletben tartani a kiadatási határozatot. Igen sok államban az ítélet vagy ítéletek rendelkezéseinek részleges végrehajtásából komoly nehézségek támadnak az összbüntetések kérdésével kapcsolatban. Megtörténik ugyanis, hogy olyan ítélet alapján engedélyeztetik kiadatás, amelyben öss^bünletés van kiróva a kiadatási határozatban említett összes bűncselekményekre és nem lehet magából az ítéletből megállapítani, hogy az 'összbüntetésből mennyi esik azon bűncselekményekre, amelyek miatt a kiadatás engedélyeztetett és mennyi azokra, amelyek miatt megtagadtatott. Nálunk a BP. 517. §-a módot nyújt arra, hogy a bíróság a büntetések összesítésének kérdésébe a végrehajtási eljárás során is beleszóljon. Habár a törvény erre nézve kifejezetten nem rendelkezik, a bíróság nemcsak a különálló büntetések összefoglalását eszközölheti, hanem megteheti azt is, hogy a már megállapított összbüntetést részekre bontja és csak az