Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. többszöri figyelmeztetése ellenére ment fel a veszélyes áramlaton való áthaladás idejében a fedélzetre), a kárt a bíróság megosztotta. (Juristische Wochenschrift, 1927 május 14.) Állandó gyakorlat, hogy a szállítási feltételek s általában az egyik fél részéről sablonszerűén megállapított szerződési pontozatok homályossága esetén az értelmezés a megállapító ellen szól. L. az angol jóban a «ambigous representation» fogalmát: ha valakinek a magatartása jogilag jelentős viszonylatban kétséget hagy az illetőnek akarata, vagy tu.domásközlésének tartalma felől s ez a kétség a körülmények folytán állott elő, melyekért a magatartás tanúsítója nem felelős (spontaneous ambiguity), akkor a magatartás nem-történtnek tekintendő ; ha ellenben a homályt az illető szándékosan vagy gondatlanul idézte elő (premeditated, careless ambiguity), akkor a magatartás az azt tanúsító félre kedvezőtlen értelemben jön figyelembe. 8. A biztosított közlési kötelessége. A felperes tojásszállítmányát biztosította a szállítás veszélyei ellen. A biztosítási szerződésben kikötötték a felek, hogy a szállításnak zárt deszkaládákban kell történnie. A szállítás ezután kosarakban történt s nedvesség beszivárgása folytán a felperest károsodás érte. A biztosító — az alperes — megtagadta a biztosítási öszszeg kifizetését. A biztosított keresetében előadta, hogy a tojást lehetetlen deszkaládákban szállítani, miután ennek az árunak minőségénél fogva szellőztetésre van szüksége. A bíróság e keresetet elutasította azzal, hogy a tojásnagykereskedő felperesnek, mint szakértőnek, ezt az utóbbi körülményt a biztosítási ügylet megkötésekor közölnie kellett volna az alperessel («Le professionnel dóit renseigner le non-professionneU) s ha ő a lehetetlen kikötést (a bíróság felfogása szerint az, ami veszély nélkül nem eszközölhető, a lehetetlennel esik egy tekintet alá) elfogadta, a lehetetlenségre nem hivatkozhatik. (Revue Trimestrielle de droit civil, 1927. 1. sz. 199. old. Dr. Fürst László. 9. Munkáss\erve\et felelőssége felmondás kierőszakolása esetén. A felperes mint mozioperatőr állott a «Weltspiegeikino» szolgálatában, ahonnan pusztán abból az okból bocsátották el, mert az alperes : az osztrák színházi és mozgóképszínházi személyzet uniója a munkaadót sztrájkkal fenyegette meg arra az esetre, ha a felperest el nem bocsátja. Felperes kártérítést követel az alperestől, minthogy az elbocsátás következtében munka nélkül maradt. A perben megállapítást nyer, hogy a felperes korábban tagja volt az alperes szervezetnek, abból azonban utóbb kilépett. A «Weltspiegelkino»-ban való alkalmaztatása előtt a felperes felvételért folyamodott az alpereshez, de kérésével elutasították. Az alkalmazás ideje alatt az alperes felajánlotta a felperesnek, hogy, ha a Weltspiegelkinot elhagyja és a szervezetbe belép, 14 napon belül állást szerez neki. Felperes ezt az ajánlatot visszautasította. Az alperes vezetőinek értekezlete még ezután is úgy határozott, hogy ha a felperes alkalmazási helyét elhagyja, őt a szervezetbe felveszik. Ezt követte a felperesnek az alperes által a munkaadóra gyakorolt nyomása folytán bekövetkezett elbocsátása. Felperes elbocsátása után felvételre jelentkezett az alperesnél, mely kérelmével elutasította. Alperes a keresettel szemben hivatkozott a munkaadókkal kötött kollektív szerződésének arra a rendelkezésére, mely szerint a munkaadó köteles igénybe venni az alperes közvetítését s csak ha ez eredménytelen marad, van joga a munkaadónak más munkavállalót felvenni. A munkaadó a kollektív szerződésnek ezt a rendelkezését megszegte volt. Az alsóbíróságok elutasító ítéletével szemben az Oberster Gerichtshof helyt adott a keresetnek. ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkaadónak joga van ugyan