Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. lezett főszolgáltatás mellett. Az ügylet elsődleges célja a jelen esetben, midőn luxusosan berendezett, előkelő villáról van szó, kétségtelenül a lakás s nem a járulékos természetű haszonvételek. ÍJuristische Wochenschrift, 1927 augusztus 6/13.) A döntés a Lotmar-féle konzumciós elmélet alapján áll s az irodalomban Hceniger nyomán túlnyomó normakombinációs elvvel szemben tagadja a vegyes, azaz oly szerződések létezését, melyekre különböző szerződési típusok szabályai párhuzamosan nyernek alkalmazást. Ez különben a német judikatura állandó felfogása. 6. Tisztességtelen verseny ujságvállalatok kó\t. Az alperes az « E. Hauptanzeigero című hetilap kiadója. A lap első oldalán felül, minden számon ezek a szavak állottak: «Garantierte Auflage 9000». A lap előfizetőinek száma 1500 volt. Felperes konkurrens lapvállalat keresetében az alperesnek a fenti megjelölés használatától, mint a tisztességtelen versenyről szóló jogszabályokba ütköző cselekménytől való eltiltását kérte. A bíróság helyt adott a keresetnek azzal, hogy az ily megjelölés a közönségben azt a hitet keltheti, hogy a lapnak 9000 előfizetője van, ami által a lapban való hirdetések publicitása a valóságnak meg nem felelően kedvező beállítást nyer. Az ítélet megjegyzi, hogy napilapnál az effajta kitételek nem hibáztathatok, mert a napilapok példányainak igen nagy része számonként, pályaudvari, utcai, trafikokban való elárusítás révén kerül eladásra s eladásra s ezeknél a közönség tudja, hogy a példányok nagy része esetleg eladatlan marad. Oly lapnál azonban, mint az alperesé, melynél az elárusításnak ezek az utóbbi módjai nem szokásosak, a «Garantierte Auflage 9000" megjelölés félrevezető. Az alperes lappéldányainak legnagyobb része — mint a perben megállapítást nyert — nem előfizetőkhöz vagy példányonként vásárlókhoz kerül, hanem azt ingyenküldik szét az olvasóknak, már pedig köztudomású, hogy az ingyen példányokat az olvasók sohasem nézik át oly rendszeresen és alaposan, mint a fizetetteket. Ezeknek tekintélyes része egyszerűen papírkosárba kerül s így a lapnak az a nyilvánossága, melybe az említett megjelölésből következtetni lehetne, egyáltalán nincsen meg. (Juristische Wochenschrift, 1927 szeptember 3.) Az ítélet a szaklapok kiadóinak felfogása szerint aligha állhat helyt, mert az ingyenpéldányok is megfelelően szolgálja a publicitást. 7. Homályos s\er\ödési kikötés melyik fél javára magyarázandó '( A felperes 1924 augusztusában az alperes társaság tulajdonát képező aBilbaC" nevű gőzösön utazott Huelvából Brémába. A hajó a biskayai Golf-áramba került, midőn felperes a fedélzeten álló, de meg nem erősített tölgyfapadon ült. A fedélzeten hullám csapott át, mely a padot elsodorta, miközben felperes a térdén megsérült. Kártérítésre perelte az alperest. Az utóbbi az általa kiadott és a felperes által az utazás megkezdésekor elfogadott «Az utasszállításra vonatkozó általános határozmányoks egyik pontjára hivatkozott, mely szerint «az utasok magukra vállalják az út veszélyeit úgy személyükre, mint podgyászukra vonatkozólag, beleértve a beés kihajózással járó veszélyeket is». A Reichsgericht részben hely adott a keresetnek azzal, hogy a határozmányoknak ez a pontja a felelősség kérdését hiányosan és homályosan szabályozza, miután abból egyáltalában ki nem olvasható, hogy az alperes vétkessége esetén a felelősség korlátozódik-e s ha igen, mily mértékben ? Minthogy pedig a szállítási feltételek az alperestől származnak, az azok megfogalmazásának homályosságából eredő bizonytalanság az alperes terhére kell hogy essék. Alperest ennélfogva az említett klauzula nem mentesíti a felelősség alól. Minthogy azonban a kár keletkezésében a károsult vétkessége is közrehatott (a felperes a kapitány