Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

334 JOGGYAKORLAT. Ilyen tevékenység már az is, ha valaki ölési szándékkal a sértett fejét célbavéve, arra a lőfegyverrel közvetlen közelből reálő. Ez a cselekmény tehát a szándékos emberölésnek kétségkívül elkövetési cselekménye. Azt pedig a társtettesség fogalmilag nem kívánja meg, hogy a különben véghezviteli cselekményt elkövető mindenik közreműködő a bűncselekménynek összes tényálladéki elemeit maga megvalósítsa. Ebből folyóan az a körülmény," hogy a vádlott lövése a sértettet nem érte, e vádlott bűncselekményének csupán a Btkv. 69. §-a 2. pontja szerint való minősítését jogszerüleg nem indokolhatja, és azt a 70. § szerint való tettestársnak tekintette a K. (1927. VI. 14. B. II. 2590/1927.) 78. §. A jegyes, mint ho\\álarlo\ó jogi helyzetének (77. §, 281. §, 507. § stb.) megítélése szempontjából a K. a jegyességi viszonynak csak akkor tulajdonít jelentőséget, ha az egymással jegyben járó személyek között a házasságkötésnek törvényes akadálya nincs. A fennforgó esetben azonban a nő holttányilvánítási ügy befejezetlen volta miatt fennállónak tekintendő házassági kötelékére figyelemmel, a jegyességi viszony megalapítására alkalmas nyilatkozatot nem tehetett, vagyis annak dacára, hogy a vádlottal a kötendő házasságra nézve megegyezett és a vádlottal utóbb a bűnper folyama alatt házasságra is lépett, a cselekmény elkövetése idején, a vádlott jegyesének és így a Btk. 78. §-a szerinti hozzátartozónak nem volt tekinthető, mert az érvényes eljegyzéshez az egymással kötendő házasság iránti kölcsönös Ígéreten felül még az is szükséges, hogy a jegyesek között házassági akadály az eljegyzés idején ne forogjon fenn. Midőn tehát a vádlott az ily «jegyes» bántalmazása kapcsán támadt erős felindulásában sérelmezte a sértettet, cselekménye a 307. § 2. bekezdése szerint nem volt minősíthető. (1927. VI. 22. B. I. 7773 1926.) 92. §. A 77. sz. döntvényre utalással semmisítette meg a K. az alsóbíróságnak azt az ítéletét, amely rágalmazás (BV. 3. § 2. bek.) vétsége esetén a 92. §-t alkalmazta, azonban a mellékbüntetésként megszabott pénzbüntetést a törvényben legkisebb büntetési tételként (100 K = 20 P) megállapított pénzbüntetésnél nem kisebb összegben szabta meg. (1927. VI. 28. B. 3824/1927.) Tekintve, hogy az egy büntetést képező fő- és mellékbüntetés kiszabásánál a 92. § elkülönített alkalmazása ki van \árva, a pénzbüntetés sem érheti el a speciális minimumot. 108. §. Az elévülést félbeszakítja a kir. ügyészségnek a gyorsított eljárás során kibocsájtott nyomozólevele, tekintve, hogy a 4030 1919. M. E. sz. rendelet értelmében az ügyészség a vizsgálóbírónak jogkörébe tartozó intézkedéseknek megtételére jogosult. Minthogy pedig a Bp. 470. § harmadik bekezdése szerint nyomozólevél kibocsátására — sürgős esetekben — a vizsgálóbíró is jogosult, kétségtelen, hogy ezen sürgős elintézést igénylő ügyekben az ügyészség a rendelet 7. §-a értelmében a nyomozólevél kibocsátására is jogosult volt. Ha pedig ez a jog az ügyészségeket megillette, akkor nem lehet elvitatni azt, hogy az ügyészség ilyen intézkedésének éppen olyan joghatálya volt, mintha azt az intézkedést a bíró tette volna meg. A Btk. 108. §-a szempontjából tehát olybá veendő az ilyen ügyészi intézkedés, mintha azt a vizsgálóbíró tette volna. (1927. VI. 24. J. E. H. 3990/1927.) II. Különös rész. 243. A vérfertőzés tényálladékához .az szükséges, hogy az egymással közösült felmenő és lemenő ágbelinek tekintendő rokon között fennálló vérségi kapcsolat is kétségtelenül meg legyen állapítható és nem vé-