Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. 335 Ielmezhető a fennálló házassági viszony alapján. Vájjon a vérségi kapcsolat fennáll-e, azt a K. másodbíróság által végérvényesen eldöntendő ténykérdésnek tekinti. Adott esetben: felmentés, mert a tábla nem találta kétséget kizáróan bebi\onyüottnak a vérségi kapcsolatot. (1027. VI. 28. B. I. 5258/1926.) 309. §. A vitriol külsőleg alkalmazva — a K. szerint — rendszerint nem életveszélyes szer. Különös körülményeknek kell fennforogniok, hogy a vitriol életveszélyes természete megállapítható legyen. Vitriolos szivacsnak a sértett arcán történt végigsúrolása 509. § első és nem második bek. szerint minősül. Nem állapíttatott meg a 305. § kísérlete sem. Mert az ily cselekmény célja csupán eltorzítás, de nem 0feltűnő eltorzítás». Kitűnik ez abból is, hogy sértett eltorzítását a kozmetikai orvosi beavatkozás jelentékenyen enyhítette. (1927. V. 31. B. 2796/1927.) A K. tehát a sértetínek az eltorzítás nyomainak eltüntetésére fordított utólagos fáradozását a tettes javára vette figyelembe. Más esetben, midőn marólúggal való leöntés folytán sértett megvakult, a K. reámutatott, hogy e cselekmény, noha csak a 309. § 1. bek. szerint minősül, de a minősítés és a büntetés kiszabása mégis a Btk. 305. §-a szerint történt azért, mert a Btk. 509. 5;-ának első bekezdése a 303 — 305. § súlyosabb eseteire nézve külön oly rendelkezést nem tartalmaz, mint aminő a 309. $ második bekezdésében van ; amiből az következik, hogy ily esetekben a Btk. 305. §-a alkalmazandó: mivel ellenesetben az ártalmas szerrel akaratosan végrehajtott Btk. 303 — ^05. §-beli cselekmények indokolatlanul enyhébb megítélésben részesülnének, amit a használt eszköz természete is, a létesített eredmény is kizár. Í1927. V. 25 B. III. 4631 1926.) 368. §. A végrehajtás alkalmával kirendelt zárgondnok a zálogbirtokossal egy tekintet alá eső egyén. Ennélfogva vádlottak a tőlük végrehajtás útján lefoglalt és ez alkalommal a zárgondnoknak átadott ingóságok jogtalan elvételével a Btkv. 368. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítás vétségét követték el. (1927. VI. 21. B. II. 3575 1927.) BN. 50. és BTK. 401. §. Jelentékeny, új határozatokban szögezte le a K. álláspontját a csalás és magánokirathamisítás bűncselekményeinek egymáshoz való viszonyáról. Egyik határozatában kimondja a K., hogy — ellentétben a közokirathamisítással — ott, ahol a véghezvitt cselekmény a csalás mellett a magánokirathamisítás törvényes ismérveit is kimeríti, mindenkor a törvénynek a magánokirathamisításra vonatkozó részletes, tehát kivételes rendelkezéseit kell alkalmazni. Ugyanis a megtévesztés szükséges alkateleme a magánokirathamisításnak akkor, amikor — ellentétben a közokirathamisítással — a törvény itt a hamis magánokirat felhasználását tényálladéki ismérv gyanánt jelölte meg, ezzel a hamis magánokirat felhasználásával elkövetett csalást kivette a más módon végrehajtott csalások köréből és — az okiratra, mint bizonyító eszközre és az ehhez fűződő közérdekre helyezvén a fősúlyt — külön, önálló büntetendő cselekménnyé nyilvánította. így az okirathamisítás nem eszközcselekménye a csalásnak, hanem önnálló bűncselekmény. (1927. VI. 14. B. II. 3739, 1926.) El is tekintve attól, hogy e határozat ellentétben áll a BTK. 95. §-ával, a K. határozata figyelmen kívül hagyja, hogy megtévesztés nélkül is elkövethető okirathamisítás. Pl. az a gyakori eset, amidőn az uzsorás kölcsönt nyújtó tudja, hogy a kiskorú hamisította a váltóra atyja aláírását, azonban ennek dacára is kölcsönt ad abban a tudatban, hogy az apa nem fogja fiát fel-