Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

JOGGYAKORLAT. 333 tásánál a felperes által hivatkozott ügyvédi díjszabást és jogszabálysértés nélkül állapíthatta meg attól eltérőleg a felperes ügyvédi díjai mértékét. (Kúria P. VI. $020/1926., 1927 jún. 28.) Az ügyvédségre kissé veszedelmes határozat, amelynek nem szabad gyakorlattá válnia. Tudomásunk szerint van az ügyvédekre kötelező peres és perenkívüli díjszabás is, amit minden ügyvédnek fegyelmi vétség terhe mellett követnie kell és amit a Kamarák felterjesztenek az igazságügyi miniszterhez a bíróságokkal való közlés végett. A Kamarák és Ügyvédszövetség figyelmébe ajánljuk e határozatot, hogy e kérdés törvényes rendezést nyerjen végre. A különélést határidő a vegyes kihirdetésétől számítódik. Az ágytól és asztaltól való különélésnek a Ht. 99. § alapján történő elrendelése esetében a különélésre megszabott határidőt a Pp. 665. §-ának rendelkezése értelmében nem a különélésnek elrendelésére vonatkozó végzés kézbesítésétől, hanem a végzés kihirdetésétől számított azzal a határidővel kell számítani, amelynek végpontját az említett határozatban a bíróság naptárszerüleg megállapította. Ezt a határidőt a Ht. idézett szakasza értelmében csak akkor lehet meghosszabbítani, ha a felek ezt egyezően kérik. Ily kérelmet azonban a felek nem terjesztettek elő. Mindennél fogva annak a körülménynek, hogy az alperes a különélést elrendelő végzés ellen, a Pp. 665. § szerint amúgy is kizárt jogorvoslattal élt, a különélésre megszabott határidő folyására behatással nincs. (Kúria P. III. 9454/1926., 1927 jún. 21.) Perköltségbi^losüék tekintetében még a fellebbezés során kiderített tényállás is irányadó. Kiindulva abból, hogy a Pp. 124. §-a értelmében minden külföldi felperes kívánatára, perköltség biztosítékot adni köteles — bár az alperes az elsőbíróság előtt azon az alapon emelt pergátló kifogást, hogy a felperes angol állampolgár, de az őt a pergátló kifogásával elutasító elsőbírósági ítélet megváltoztatását kérvén — a fellebbezési bíróság nem sértette meg a Pp. 503. §-ának rendelkezését azzal, hogy a pergátló kifogás kérdését azon kiderített tényállás alapján döntötte el, amely szerint a felperes görög és így biztosítékadásra köteles külföldi állampolgár. (Kúria P. IV. 8299/1926., 1927 jún. 17.) Büntetőjog. I. Általános rész. 69—70. §. A társtettesség fogalmát illetően a K. megkívánja, hogy a tettestárs a bűncselekmény elkövetésénél tettesi cselekedetet végezzen. A lopás elkövetésénél előzetes megbeszélés szerint őrt álló személy, noha a lopott holmit magával vivő tettest lakására kísérte és ott vele osztozott — csupán bűnsegédi bűnrészes. (1927. VI. 27. B. II. 5144/1926.) Ha azonban elkövetési cselekménnyel is járult a vádlott a tényálladék megvalósításhoz, tettestárs akkor is, ha a bevégző, az óhajtott eredményt megvalósító tényt nem az ő, hanem egy, másik társának ilyen szándékkal véghezvitt tevékenysége idézte is elő. így a szándékos emberölés bűntettének meghatározásánál, a Btk. 279. §-a sem írja körül azt a tevékenységet, amely a büntetendő eredményt (az emberölést) létrehozza, hanem csak magát a büntető eredményt jelöli meg (megöl), ennélfogva itt elkövetési cselekménynek kell tekinteni minden olyan tevékenységet, ami alkalmas a büntetendő eredményt előidézni.