Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

3H Dl FÜRST LÁSZLÓ. a maga nevében és a saját felperessége alatt érvényesíthesse, a per tárgyával a per lefolytatása során mint sajátjával, teljesen jogosult tulajdonosként, felperesi perfélként szerepelhessem). Nyilvánvaló ebből, hogy engedményezés nem történt és hogy a követelés alanya továbbra is az eredeti hitelező maradt. Ilyen jogi helyzet mellett tehát a felperes a jelzett követeléseket nem érvényesítheti. Ezért a kir. Kúria a felperest az előrebocsátottak értelmében kereseti jog hiánya miatt utasította el. Budapest, 1926. évi december hó 15-én (P. IV. 1074/1926. 2«;. sz.). UTALÓ MAGATARTÁSOK. írta : Dr. FÜRST LÁSZLÓ. Utaló magatartás minden olyan (kifejezetten vagy konkludenter történő) tudomáskötfés, mely a tudomás tárgyát képező tények valósága iránti hitnek másban való felkeltésére általában alkalmas s e hitet in concreto fel is kelti. Ily magatartások önmagukban — ha sem rendelkezést (akaratnyilatkozatot) nem tartalmaznak, sem pedig tiltott cselekménynek nem minősülnek) — jogilag közömbös tények. A jog számára semmiféle következtetések nem folynak abból a tényből, hogy ily közlés egyáltalán történt és a jog számára mindegy az is, hogy a közlés a valóságnak megfelelt-e vagy sem ? A kezdetleges jog az ily közléseknek, utalásoknak a figyelembevétele elől elvileg, a legnagyobb merevséggel elzárkózik; de a csak kissé fejlett jogérzet már komolyan számolni kénytelen velük. S ez akkor következik be, amidőn a magatartás tanúsítójával szemben álló fél a magatartással reprezentált tények valóságában való hite alapján, abban bízva, érdekállását megváltoztatja. Ekkor már nem lehet elzárkózni az elől, hogy az, ki a másikat viselkedésével — habár véletlenül — félrevezette, magatartásáért való helytállásra kényszeríttessék. A magatartáshoz, ha a benne foglalt tudomásközlés tárgyilag valótlan, vagy általa való tényeknek hamis színben való feltüntetése, jelentőségüknek egyoldalú beállítása történt, ily esetekben múlhatatlanul jogi következmények fognak fűződni. A társas együttlét alapját képező jóhiszeműségnek elemi követelményévé válik, hogy ne csak kifejezett, a tételes jog által előírt formában történő és jogváltoztató hatással közvetlenül felruházott cselekményeinkből háruljanak reánk jogi következmények, hanem azokért is, melyeket mások egyébként ténykedésükben alapul vehettek és vettek. Az utaló magatartások tényállása összetett tényállás, mely három elkülönült, de egymással mégis meghatározott szoros kapcsolatban álló mozzanatból áll.