Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - Az üzem kártérítési felelőssége

JOGGYAKORLAT. 29I ban (556. o.) közölt német határozatot, a magyar kir. Kúriának P. IV. 5525/1922. sz. ítéletét (Kereskedelmi Jog, 1926. évf; 142. o.) ; újabban a cégbitorlás szigorúbb felfogását a kir. Kúria P. IV. 5854 1920. sz. (1927 márc. 15-én kelt) ítéletében (Hiteljogi Döntvénytár, XX. k. 32. sz. 2. Közjogi testület által elkövetett tisztességtelen verseny. Az egyik po­rosz Landkreis földmérői hivatalt tart fenn, mely a hivatalos munkákon felül magánmunkálatokat is végez díjazás ellenében : ezek a díjazások a Landkreis pénztárába folynak be. Emiatt a hivatásos magánmérnökök érdek­védelmével foglalkozó helyi egyesület a bíróság előtt kérte a földmérői hivatalnak (helyesebben a Landkreisnek) e magánmunkálatok végzésétől való eltiltását, mert a hivatalnok-mérnökök munkáját a törvény nem ruházta fel oly kiváltságolt hitelességgel, mint a magánmérnökökét s minthogy az al­peres az általa a munkák elvégzésére alkalmazott mérnökök munkájának ezt a kisebb hitelességét a közönség előtt elhallgatja, ily munkák elválla­lása az alperes részéről tisztességtelen versenyt képez. Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes követelése nem tartozik polgári perútra : az elsőbíróság ezen az alapon el is .utasította a keresetet. «Revisio per sal­tum» folytán az ügy a Reichsgericht elé kerülvén, ez kimondotta, hogy az ügy a polgári bíróság elé tartozik, mert itt nem azt a kérdést kell el­dönteni, hogy Landkreis mérnökei jogosítva voltak-e a magánmunkalatok elvégzésére (ebben a kérdésben a felperes előzőleg hasztalan merítette ki a közigazgatási), utat hanem arról van szó, hogy forog-e fenn a Landkreis részéről tisztességtelen verseny? Már pedig, ha ez fennforog, akkor Land­kreis, mint közjogi testület is éppen olyan civiljogi felelősséggel tartozik, mint a magánosok, mert «nincs olyan állami felségjog, melynél fogva tisz­tességtelen verseny üzése megengedhető volna0. (Juristische Wochenschrift, 1927. évi 14. füzet.) 3. Felelősség a képviselő tudomástkö\lö magatartásaiért. A német gyakor­lat szerint a biztosított képviselője, ki a biztosított nevében az utóbbit ter­helő közlési kötelességnek eleget tesz, nem tekinthető ugyan oly személy­nek, ákit a biztosított a szerződés teljesítése végett kirendelt (Érfüllungs­gehilfé-nek, — mert hiszen a közlés nem szerződési szolgáltatás s így annak megtétele nem a szerződés teljesítése ; — s mégis a biztosított felel a kép­viselőnek az ily közlés körüli vétkességéért. így adott esetben, midőn a biztosított teherautó vételárát a biztosított képviselője a biztosító kérdésére 7740 márkában jelölte meg azzal, hogy ehhez még javítási költségek járul­tak, melyekkel együtt az autó 8600 márkájába került a biztosítottnak, ho­lott a 7740 márkában a javítási költségek is bennfoglaltattak: a bíróság megállapította biztosítottnak ezen hamis közlésért való felelősségét. (Juris­tische Wochenschrift, 1927. évi 11. sz.) 4. Magánjogi excessus mandati. Az alperes soffőrje a gazdája megbízásá­ból megtett útról hazafelé hajtva a garázshoz vezető útról letért és az autót — az alperes tudta és beleegyezése nélkül — magánügyeinek le­bonyolítására használta. Eközben belehajtott a felperes jármüvébe. Az utóbbi­nak megrongálódása folytán őt ért kárt megtérítését követelte a felperes keresetében. A német jog szempontjából nehézséget okozott az eset meg­ítélésében az, hogy a gépkocsiközlekedést szabályozó eredeti törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint az autótulajdonos felelősségét az autónak az ő beleegyezése nélkül való ü^embchclye^ése, elindítása zárja ki, egy 1923 júliusában kelt novella olyként változtatta meg, hogy a felelősség alóli mentesség feltétele a tulajdonos beleegyezése nélkül való használat. Az elindítás ismérve kétségtelenül merev, külsőleges és esetleges volt, a

Next

/
Thumbnails
Contents