Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - Az üzem kártérítési felelőssége

JOGGYAKORLAT. Külföldi jogesetek. I. Aktuális kérdések. 1. Biztosítéki tulajdon ki nem fizetett árukon. Németországban az ingó jelzálog szerepét egyelőre. a biztosítéki tulajdon tölti be : a tulajdonjog fiduciánus átruházásának az intézménye. Ennek körében merült fel az az elméletileg igen érdekes és — az intézmény mai elterjedtsége mellett gyakorlatilag is nagyjelentőségű kérdés, hogy szolgálhat-e a követelések biztosítására oly arú, mely az adós tulajdona ugyan, de amelynek vételárát az adós még ki nem fizette. A zálogjog körében a dologi jogi konstrukció, mely szerint a kötelmi vételártartozás az adósnak tulajdonjogából folyó rendelkezései nincsen befolyással, megfelel a gyakorlati követelményeknek. A biztosítéki tulajdon körében azonban súlyos visszásságok állottak elő. A Németországban immár megszilárdult gyakorlat szerint áruraktárnak (ez a biztosítéki tulajdon leggyakoribb tárgya) biztosítéki tulajdonul történt átruházása esetén a kötöttség tartama alatt az adós a raktárból egyes tárgyakat a rendes gazdálkodás keretein belül elidegeníthet s ezek helyébe újakat vásárolhat, ez utóbbiak azonban a szurrogáció elve alapján automatikusan a biztosítéki tulajdon hatálya alá kerülnek. Ha már most a régiek helyébe lépő új áruk vételárát az adós nem fizette ki, az a tűrhetetlen helyett áll elő, hogy az eladó kénytelen az adós által másutt igénybevett hitelt is finanszirozni. Ennek elhárítására a tulajdonjognak az eladó részére való fenntartása jogilag elegendő védelmet nyújtana, ezt az eszközt azonban az eladók a kereslet és kínálat viszonyára való tekintettel, nem vehetik mindig igénybe. Az elidegenítésnek vagy biztosítéki tulajdonul való átruházásnak szerződésileg megállapított tilalma pedig csupán kötelmi hatályú, mely a harmadik dologi jogszerzésnek nem akadálya. A helyzet mindenesetre fonák s akadnak hangok már a törvényi iulajdonfcnntartás behozatala mellett, ami a tulajdonszerzés szabályainak teljesen új alapokra való helyezésével volna egyértelmű. (A kérdésre 1. H. Hceniger: Der Erwerb des Eigentums an nicht bezahlter Ware, Juristische Wochenschritt, 1927 márc. 5. (12. sz.) H. cikkében megkísérel elméleti alapokat adni egy, az érintett visszásságot megszüntetendő joggyakorlat számára. Gondolatmenetének lényege az, hogy a biztosítéki tulajdonnak az árúraktárba utóbb került tárgyakra való ipso jure kiterjedése constitutum possessorium következménye, illetve az a közvetlen hatályú közvetett képviseletnek egyik esete. Ily közvetett jogszerzésnek azonban csak akkor lehet helye, ha az átruházó fél érdekei szempontjából az átvevő személye közömbös : « Eigentumsübertragung, an wen es angeht.» Minthogy az árú kifizetéséig az utóbbi körülmény az átruházóra nézve igenis nagy fontosságú, azért ily esetben a közvetlen képviseleti birtok- és tulajdonszerzésnek nem lehet helye.) 2. Határidő-ügyletek a\ Egyesült-Államokban. Egyes államok bíróságai legújabban kimondották, hogy a tőzsdei határidő-ügyletek esetében az ügylet érvénytelenségére hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy a szerződő felek akarata kifejezetten az árfolyamkülönbözetre irányult s hogy esetlegesen sem gondoltak valóságos szállításra. (Harvard Law Review, 1927 február.) Az amerikai bíróságok a tőzsdei forgalom szabadsága érdekében azért kénytelenek a fenti kerülőutat: az illegitim szándék bizonyításának megnehezítését választani, mert az amerikai common-law szerint nemcsak