Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - Az üzem kártérítési felelőssége

AZ ÜZEM KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE. 27 I óvta a jogászi és gazdasági világot, bebizonyította hivatottságát. A ma­gyar törvényhozás a Kuncz-féle tervezetben a német G. m. b. H .-törvény­nek egy tökéletesbített «javított" és «bővített» kiadását kapja, nézetünk szerint nehezen pótolható mulasztást követ el, ha nem gondoskodik róla. hogy az mielőbb törvénnyé váljék. AZ ÜZEM KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE. írta : Ifj. Dr. SZIGETI LÁSZLÓ. Amíg a munkamegosztás és ennek folytán az emberek egymásra­utalisága nem volt olyan szembeszökő, gépek útján hatalmas természeti erők nem jöttek mozgásba, igazságosnak látszott, hogy szerződésen kívül csak jogellenes és vétkes cselekmény alapíthatott meg kártérítési kötele­zettséget és méltánytalannak tűnt fel annak kötelezése, aki a kárról nem tehet, azt nem szándékosan vagy gondatlanul okozta. Mikor azonban a gyáripar és a géperőre működő közlekedési vál­lalatok kifejlődtek, az' emberek érdekkörei a nagyobb munkamegosztás a városi élet zsúfoltsága, egymásmellettisége folytan állandó érintkezésbe és összeütközésbe kerültek ; nyilvánvaló lett, hogy az ember mozgása, fog­lalkozása folytatására irányuló tevékenysége minden gondosság mellett is mások érdekeit és jogkörét érintheti és így méltánytalan a károsultat véde­lem nélkül hagyni csak azért, mert a károsító vétlen. Ami a jogérzetnek a vétkességi elmélettel való szakítását nehézzé teszi, az az a meggondolás, hogy mikor az egyes a munkamegosztás foly­tán a termelésből reábízott funkcióját végzi, egyúttal társadalmi érdekben is cselekszik és a kártérítési kötelezettségnek kiterjesztése a vállalkozási kedv csökkenésével és a termelési tevékenység elerőtlenítésével jár. Ez az a másik oldala az éremnek, mely a «cuius lucrum, eius damnum» elvének korlátlan érvényesítését megnehezíti. Ezzel adva van az objektív felelősség korlátja. Azt kell mindig vizsgálni, hogy a tárgyi felelősség rizikója nem teszi-e lehetetlenné a kötelezett részére foglalkozása folytatását, meg van-e a módja, hogy ezt a kockázatot, mint üzleti regie-t elbírhassa, esetleg át­háríthassa. Ez a megoldás tette fontos körülménnyé azt, hogy a károsító esemény a károsító személy iparszerű, tehát állandóan folytatott foglalko­zása körében merüljön fel (üzem), mert ily esetben biztosítás, vagy az üzleti évre való elosztás által elviselheti a terhet. Még egy fontos momentum a gyakorlatban az üzem veszélyessége. A veszélyes üzemnél a törvény (1874: XVIII. tc.) és az analógia útján kiterjesztett gyakorlat tisztán a veszélyesség alapján állapítja meg az objek­tív felelősséget, abból a meggondolásból kiindulva, hogy a veszélyes üzem tulajdonosának ezzel a kockázattal számolnia kell, ezt biztosítás útján vagy az üzleti terhekbe való belekalkulálással el kell viselnie. Ebből fej­lődik ki az üzemnek objektív kártérítési felelőssége a vétlen cselekmányekért és azért a kárért, amit az üzemi erők okoznak, de egyúttal az alkalma­zottakért való objektív felelősség a culpa in eligendora való tekintet nélkül. A törvénykönyvekkel szemben a jogérzet az objektív felelősség felé hajlik. A német polgári törvénykönyv 831. §-a alapján, mely az alkalma­zottért való felelősséget a culpa in eligendo alapján szabáhozza. bírói

Next

/
Thumbnails
Contents