Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - G.M.B.H. és K.F.T

270 Dí SZENDE PÉTER PÁL. ték, hogy megnyílt a lehetősége annak, hogy a társasági forgótőke szaporítása és csökkentése a törzstőke felemelése, illetőleg leszállítása körüli formaságok betartása nélkül eszközölhető. A pótbefizetés egy quasi kölcsönügyletként jelentkezik, s a gyakorlatban a tagok inkább valóságos kölcsönügyletet létesítenek, vagy ú. n. «másnemű szolgáltatások»-kal járulnak hozzá a társaság céljához, de a pótbefizetési kötelezettség — különösen annak a német törvényben engedett «korlátlan» lehetősége — nem állotta ki a forgalmi élet tüzpróbáját. * A tagok egyéni jogai és a kisebbségek védelme tekintetében a Kunczféle tervezet inkább az osztrák, mint a német törvény rendszerét követi. A német törvényben hiába keressük a megvizsgálási és a megtámadójog intézményes, biztosítását, a kisebbségi revizori vizsgálatot és a kisebbség kártérítő keresetét, viszont a német joggyakorlat iparkodik az érezhető hiányokon segíteni. A magyar legiszlátornak természetesen itt az osztrák példát kell irányadónak tartania. A Kuncz-féle tervezetnek két rendkívül érdekes újítása a tagkizárás, kényszeramortizáció révén és a feloszlási kereset azon a címen, hogy valamely társtag nagyjelentőséggel bíró külön szolgáltatási kötelezettségének nem lesz eleget. Mindkét eset a társaság individuálisztikus jellegének kidomborodását mutatja. A Kuncz-féle tervezet (370. §) szerint a társaság annak a tagnak az üzletrészét, akinek a társaságban maradása a társaság célját meghiúsítaná, bírói ítélet alapján az érték megtérítése mellett bevonhatja és (408. §) ha valamely tag a társaságra nézve lényeges jelentőséggel bíró külön szolgáltatásra kötelezte magát, s ebbeli kötelezettsége teljesítését megtagadja vagy kötelezettségét tetemes kárával a társaságnak egyébként vétkesen megsérti, vagy ha az ilyen szolgáltatás lehetetlenné válik : a többi tagok bármelyike, üzletrészének nagyságára való tekintet nélkül, kérheti a társaság feloszlatását. De a magyar tervezet ezen két újítása sem egészen idegen a német k. f. t.-jog előtt, mert a német szerződési praxisban gyakran találkozunk ilyen és hasonló kikötésekkel. A korlátolt felelősségű társaság a német törvény megalkotása óta úgyszólván Európa összes államaiba bevonult, s elfoglalta az őt a gazdasági életben méltán megillető helyet. A német törvényt — mely magalkotásának pillanatában is a jogászi gondolkodás remekműve volt — az élet tovább csiszolta, hibái és előnyei ma már nemcsak az elmélet górcsövén, hanem a praxis szűrőin is keresztülmentek. A korlátolt felelősségű társaság létjogosultságát az élet igazolta, s a «kísérlet*, melytől Ihering féltve