Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az elmebeteg házastársak bontóperbeli jogképessége

i8 Dl VIRÁGH GYULA 643. §-ának 2. bekezdésében az van mondva, hogy a házasfelek perképességére a házassági törvény rendelkezései irányadók. A Pp.-ból azt kiolvasni nem lehet, hogy cselekvőképtelen egyénnel szemben per nem indítható. A törvényes képviselő a gyámságról és gondnokságról szóló T. 87. §-a értelmében képviseli a kiskorút, illetve elmebeteget minden peres ügyben. A Gy. T. 88. §-a szerint »a hatóságok által a gondnokolt nevében az elmebeteg számára kirendelt gondnok mint az elmebeteg képviselője idézendő». Igaz, hogy nincs oly rendelkezés a H. T.-ben, amelynek alapján az épelméjű házastárs elmebeteg házastársával kötött házasságának felbontását kérhetné, azonban nincs a törvényben oly rendelkezés sem, amely szerint az épelméjű házastársnak meg volna tülva, hogy házasságbontó pert indíthasson elmebeteg házastársa ellen, bár semmiségi, illetve megtámadási per ez utóbbi ellen a törvény szerint indítható. Ha most annak vizsgálatába bocsátkozunk, mi lehet az oka annak, hogy a kir. Kúria oly határozott következetességgel marad meg azon gyakorlat mellett, hogy az elmebeteg ellen nem enged bontópert lefolytatni, akkor a következő megállapításra kell jutnunk: Az indokolás a törvényes képviselőnek azon jogát, hogy elmebeteg gondnokoltja nevében a házasság felbontását kérhesse, a gyámhatóság felhatalmazásához kötötte és pedig azon megjegyzéssel, hogy «a gyámhatóság a felhatalmazást csak abban az esetben fogja megadni, amidőn az elmebeteg egyén házastársa oly köztudomású vétkes magatartást tanúsít, amely miatt az elmebeteg biztonságának, jó hírnevének és a családi élet tisztaságának érdekei a kötelék felbontását parancsolólag követelik*). Az indokolás ezen mondatot követőleg a következő állítást teszi, Azt mondja, hogy a H. T. 87. §-a kivételt tartalmaz. Ez a kivétel úgylátszik — mert nincs határozottan kimondva — azt akarja jelenteni, hogy az elmebeteg törvényes képviselőjét kivételesen feljogosítja az elmebeteg nevében való intézkedésre. A törvény 69. §-a szerint a házastárs házasságát csak maga támadhatja meg, a törvényes képviselőt e jog meg nem illeti. Tehát az indokolás a megtámadási perekkel szemben kivételt tesz és a cselekvőképtelen egyén törvényes képviselőjének perbeli cselekvőképességet enged és azt mondja, hogy ezt a perbeli cselekvőképességben álló kivételt csak a házasságbontó és válóper indítására, a felperességre szorítja, holott a törvényes képviselőnek képviseleti joga van az általa gondnokolt elmebeteg mint felperse nevében semmisegi pert indítani és őt mint alperesi képviselni úgy a semmiségi, mint a megtámadási perben. Ezt a Pp. 650. §-a is kifejezetten megállapítja azzal, hogy ezen pereket a cselekvőképtelen egyén törvényes képviselője ellen kell indítani. A törvény indokolása azon megállapítást, hogy a 87. §-ban megengedett perindítási kivételes jogot adja meg a törvényes képviselőnek, j évre alapítja. Az egyik az. hogy a fentebb említett védelmi szempontok az elmebeteg biztonságának, jó hírnevének és a családi élet tisztaságának érdekében nem forognak fenn akkor, amidőn az épelméjű házastárs elmebeteg házastársa ellen kívánna felbontó keresetet indítani. A másik érv az, hogy az elmebeteg jogainak sikeres megvédése az ellene emelt vádak ellenében a törvényes képviselő által alig képzelhető. A 3-ik érv az, hogy az elmebetegség könnyen szolgálhatna ürügyül koholt felbontási ok érvényesítésére. Ezek az érvek mint indokok azt tételezik fel, hogy van egy törvényes jogszabály, amely megtiltja a törvényes képviselőnek, hogy az elmebeteget az ellene indított házasságbontó perben képviselje, illetve amely jogszabály egyáltalában megtiltja az elmebeteg ellen házasságbontó per indítását. Ez a jogszabály azonban a törvényből kimaradt. Zsögöd Grosschmied szerint a