Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az elmebeteg házastársak bontóperbeli jogképessége

AZ ELMEBETEG HÁZASTÁRSAK BON TÓ PERBELI JOGKÉPESSÉGE. [Q törvény alkotásakor nem az indokolásban kifejtett álláspont volt az intenció. Sztehlo Kornél szerint a magyar törvényhozás lemásolta a német törvény javaslatát és ezért zárta ki az elválást elmebetegség esetében, a németek azonban utóbb a tervezetet az utolsó percben megváltoztatták és a gyógyíthatatlan elmebetegséget is bontó okul minősítették, de akkor a mi törvényünk már készen volt. Az indokolás kétségtelenül nem fedi a törvényt, az indokolás voltaképpen két kivételt alkot. Az egyik az, hogy az elmebeteg törvényes képviselője bontópert indíthat, holott megtámadási per indítására nem jogosult, a másik az, hogy a cselekvőképtelen ellen indított perben gondnokoltját nem képviselheti, holott a semmiségi és megtámadási perben ehhez joga van. Az előbbi pozitív kivétel, az utóbbi az elmebetegnek mint alperesnek általános törvényes képviselete alóli negatív kivétel. Az előbbi kivételesnek nevezett jog azonban nem kivétel, mert a törvényes képviselő az elmebeteget a semmiségi perben mint felperest is képviselheti, az utóbbi a valóságos kivétel. Erről azonban a törvény nem szól, egyedül az indokolás hangoztatja. Törvény indokolás nélkül már törvény, de indokolás törvény nélkül még nem törvény. .. Lássuk most már azt, vannak-e az indokolás érveiben oly nyomós jelenségek, melyek a Kúria tiltó álláspontját a törvény ezirányú rendelkezésének hiánya dacára szükségessé teszik. Az indokolás az elmebeteg védelmét rábízza a törvényes képviselőre abban az esetben, ha a házassági kötelességek ellen vétő épelméjű házastárssal szemben kell megvédenie «az elmebeteg házastárs biztonságát, jó hírnevét és családi élete tisztaságát)). Ugyanezen épelméjű házastárssal szemben azonban már «alig tudja elképzelni* az indokolás azt, hogy a törvényes képviselő az elmebeteget kellőképpen meg tudja védeni akkor, ha a másik házastárs az elmebeteg ellen indít házasságbontó pert s ezért, amint az indokolás kifejezi magát, az elmebetegség ürügyül szolgálhatna koholt felbontási okok érvényesítésére. Az kétségtelen, hogy a törvényes képviselőnek, illetőleg az általa meghatalmazott ügyvédnek az elmebeteg ellen megindított bontóperben emelt vádakkal szemben tünetes infoimációra, minden egyes előadott tény legaprólékosabb részletekig menő körülményeinek megvizsgálására van szüksége. Az erre szükséges felvilágosításokat az elmebeteg képtelen megadni és az esetre, ha a védekezés az elmebetegnek erre való képtelensége miatt lehetetlen, tényleg mód kínálkozik arra, hogy koholt felbontási okokkal törekedjék a másik házastárs a házasság felbontását kieszközölni. Azonban ugyanez a helyzete van a törvényes képviselőnek a semmiségi és megtámadási perben is. Ez utóbbi pereknek a házasságbontó perrel való szembeállításánál nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a semmiségi, illetve megtámadási per, valamint a házasságbontó per között nagy különbség van. A semmiségi és megtámadási perben legnagyobbrészt a törvényben szabályozott abszolút okok érvényesülnek, amelyek csaknem mind írásbelileg, közokiratokkal igazolhatók s melyeknek bizonyítása után a bíróságnak csak tényeket kell konstatálnia. Egyedül a tévedés vagy megtévesztés okából eszközölt megtámadásnál kell kutatnia a bírónak azokat a relatív körülményeket, amelyek a tévedést, illetőleg megtévesztést hatálytalanítják és a házasság érvénytelenítésére alkalmatlanná teszik. Ezeknél a pereknél a megtámadott házastárs vétkességéről nincs szó. Nem állanak be tehát a vétkesség következményei sem. A házasság felbontása ilyképpen az alperesre nézve súlyosabb követ2*