Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - A tiszta pénztartozások valorizálásának elvi lehetősége, kapcsolatban a jelenlegi bírói gyakorlattal

A TISZTA PÉNZTARTOZÁSOK VALORIZÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGE. 26 I Nem tartom ennélfogva helyes álláspontnak azt, amely a felértékelési kérdéseket illetőleg különbséget tesz a szerint, hogy áru-, avagy pénztartozásról van-e szó és az előbbi esetben valorizál, az utóbbiban azonban nem. Nagyon helyesen mutat rá e kérdés egyik alapos ismerője, Medvig Gábor tanulmányában (A valorizáció törvényjavaslata) hogy, «a pénzt, mint az áruforgalom csereeszközét, kölcsönbe nem önmagáért, hanem annak rendeltetése szerint a\ért vesszük, hogy abból az áru- és egyéb szükségletünket beszerezzük. » De egyébként a méltányosság szellemével is ellenkezik a megkülönböztetés. Gyakorta találkozunk a tiszta pénztartozások valorizálásának ellenzőinek a valorizációs törvényjavaslatnak ama közismert indokolásával, hogy «kétséges, vájjon a közgazdasági élet nagyobb megrázkódtatások nélkül csak kis százalékú valorizációt is elbírna-e h Ebből a feltett kérdésből azonban még nem vonható le az a következtetés, hogy a gazdasági megrázkódtatás tényleg be is következik egy mérsékelt valorizálás mellett. Nem, különösen a magán pénztartozásokra vonatkozóan, melyeknél gyakori az eset, hogy az adós körülményei olyanok, hogy egy mérsékelt valorizáció lényegesebb eltolódást vagyoni helyzetében úgysem idézne elő. Hangsúlyozandónak tartom, hogy a valorizálás mértékénél viszont mindig az egyedi elbírálás kell, hogy irányadó legyen. Nézzük ezek után, hogy a bírói gyakorlat a készpénzkölcsönök valorizálása tekintetében minő álláspontra helyezkedik. Le kell szögeznem, mint az alábbiakból egyébként is ki fog tűnni, hogy a legfelsőbb bíróságunk e kérdés körül nagyon óvatosan és tapogatózva halad előre és az egyes határozatokból kiére^hetö az aggodalmaskodás a tekintetben, hogy egy merész lépés a készpénzkölcsönök valorizálásának elvi elismerése mellett nem váltanak-e ki a gazdasági életben olyan hatásokat, melyek végeredményükben megrázkódtatásokkal járhatnának. Nem szenved kétséget, hogy e tekintetben a legfelsőbb bíróságunkra hatással lehetett a még törvénnyé nem vált valorizációs törvényjavaslat, mely az indokolásában erősen aláhúzza, a tiszta pénztartozások valorizálásával kapcsolatban, az esetleg bekövetkezhető gazdasági bonyodalmakat. Egyes kúriai ítéletek egyébként (így pl. P. V. 7002/926. 1927 február 11.) egyenesen hivatkoznak indokolásukban a javaslatra. A gyakorlat nem egységes és inkább az az álláspont domborodik ki az egyes ítéletekben, hogy a készpénzkölcsönök elvileg általában nem valorizálhatok, csak bizonyos feltételek melleit. A készpénzkölcsön valorizálásánál tehát az abstrakt koronaromlás, függetlenül az adós egyszerű, avagy esetleg vétkes késedelmétől, még nem jogcím a valorizálásra. Jogállam XXVI. évt". 6. füzet. 18 /