Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az elmebeteg házastársak bontóperbeli jogképessége

i6 D? V1RÁGH GYULA a házassági bontóperben az elmebeteg házastársnak van perbeli cselekvőképessége, de a H. T. és a Pp. rendszerén alapuló oknyomozó "értelmezés arra mutat; kiindul abból hogy a Pp. 70. §-a szerint fél lehet az, aki a magánjog szerint jogképes. Minthogy pedig a házastársak mindegyikét megilleti az a jog és terheli az a kötelezettség, ami a házasságnak törvényben megszabott tartalmát alkotja, ennélfogva külön törvényes rendelkezés hiányában mindegyik házasfél a magyar házassági jogszerint jogképes és így mindegyik házasfélnek egyaránt van perbeli jogképessége. A H. T. 87. §-a — mondja Szentirmay — nem szól elmebeteg felperesről vagy elmebeteg alperesről, hanem jogszabályként azt írja elő, hogy az elmebeteg törvényes képviselője mindenkoron, tehát akár mint felperes, akár mint alperes, kérheti a házasság felbontását. Az elmebeteg ugyanis, ha ellene házasságbontó per indíttatik, alperesként viszontkereset útján is kérheti a házasság felbontását, ami a törvény által nincs kizárva. A H. T. 87. §-a azt mondja, hogy az elmebeteg házastárs nevében törvényes képviselője kérheti a gyámhalóság felhatalmazásával a házasság felbontását. Ez a § a 105. § értelmében ágy- és asztaltól való elválásra is alkalmazandó. A törvény e rendelkezésének indokolásában a következőket mondja : i<a dolog természetében rejlik, hogy cselekvőképtelen fél saját személyében sem pert folyamatba nem tehet, sem perbe nem idézhető. Itt a kérdés a körül forog, vájjon megengedhető-e, hogy cselekvőképtelen házastársak a felbontó perben is úgy mint az érvényesség kérdésében törvényes képviselőjük által képviselve úgy fel-, mint alperesként szerepelhessenek)). Azután így folytatja az indokolás: «Az ártatlan elmebeteg házastársnak érdekeit védi a 87. §. Ily védelem hiányában az elmebetegség hosszabb tartama esetében az elmebeteg a másik önkényének teljesen ki volna szolgáltatva. Ily esetben tehát az elmebeteg házastárs törvényes képviselőjének meg kellett adni azt a jogot, hogy képviseltje nevében és a helyett a házasság felbontását kérhesse*. «Minthogy ily védelmi szempontok nem forognak fenn akkor, amidőn épelméjű házastárs elmebeteg házastárs ellen kívánna felbontó keresetet indítani, sőt az utóbbi jogainak sikeres megvédése az ellene emelt vádak ellenében a törvényes képviselő által alig képzelhető, a 87. §-ban foglalt kivételt csak perindítására, illetve az elmebeteg felperesre kellett szorítani annál is inkább, mert ellenkező esetben az elmebetegség könnyen szolgálhatna ürügyül koholt felbontó ok érvényesítésére.» Szentirmay bíró úr ezt az indokolást tévesnek mondja. Rámutat arra, amit már fentebb említettem, hogy a házasság felbontását alperesként viszontkereset útján is lehet kérni. Rámutat arra, hogy a törvényhozó akarat megengedte, hogyha valamelyik házastárs vétkes magatartást tanúsít, akkor a házasság az ő vétkéből felbontható legyen s nem lehet eltiltani az elmebeteg házasfél ártatlan házastársának azt, hogy az ő biztonsága, jó hírneve, családi életének tisztasága, valamint esetleges vagyoni érdekei a házassági kötelék felbontása útján megvédessenek. De a törvény az elmebeteg házastársát ettől a jogától kifejezetten el sem zárja. Nem állja meg helyét szerinte az indokolásnak az az érve sem, hogy az elmebeteg házastárs jogainak törvényes képviselő által való sikeres megvédése alig képzelhető. Ezen állítását azzal indokolja, hogy a bontás csak az elmebetegség beállta elölt elkövetett bontó okok alapján az ezen bontó okokban megnyilvánuló szándékos cselekmények alapján kérhető. Ezeket az elmebetegség előtt elkövetett cselekményeket a bontást kérőnek kell bizonyítania és a bíróság mindazt, ami a házasság fenntartása érdekében a perben felmerül, hiva-