Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

SZEMLE. 237 Különösen a biztosítások átértékelésének kérdése elválaszthatatlanul összefügg a hadikölcsönökével, amelyekbe a díjtartalékokat annak idején, bizonyos állami befolyásra is, legnagyobbrészben fektették. A kormány által tervezett — részünkről egyébként általában szerencsésnek nem tartott — «karitatív» hadikölcsönvalorizáció remélhetőleg favorizálni fogja a hadikölcsönkötvényeknek díjtartalékul szolgáló részét, ami legalább kisebb részvalorizációját tenné lehetővé a régi középosztályt annyira érdeklő életbiztosításoknak. Ez az eredmény szimpatikusabbá tenné utólag ezt a mostani felfüggesztő rendelkezést, amelynek különben a praktikus hátránya már csak azért sem túlságosan nagy. mivel judikaturánk amúgy sem valorizálja az életbiztosításokat (1. Blau: Valorizációs joggyakorlatunk 1927—19-ig. 33. lap és HT. 1927. 18. sorsz.). Végeredményben valaminek történnie kell e tárgyban. Nemcsak Németország jár előttünk jól ismert rendezésével, de már Ausztria is részvalorizálta legalább a biztosítók által fizetendő életjáradékokat (1. Polg. J. 1927. 61. 1.). — dOne mano részvénytársaságok a legkönnyebben előfordulható és legnehezebben konstatálható válfaja az «egyszemélyes társaságnak», amelyről különben nemrég érdekes fejtegetéseket olvastunk dr. Szende Péter Pál tollából (K. J. 1927. 1. sz.). Hogy az összes részvényeknek egy kézbe egyesülése (legyen ez az egyetlen részvényes aztán akár fizikai, akár jogi személy) anomália, abban mindenki egyetért; csak az a kérdés, mi történjék a prakszisban mégis előadódó konkrét esetekben ? Ipso jure megszünteti-e a részvénytársasági jelleget a részvények egyesülése, úgyhogy szó lehetne e tény bebizonyítottsága esetén az egyéni cégek lajstromába átvezetésről ? Vagy esetleg felszámolás rendelendő el ? Avagy ellenkezőleg megtartja a részvénytársaság a nem kívánatos helyzet dacára önálló jogi személyiségét és köteles szabályszerűen tovább funkcionálni ? Most egyszerre két új döntést is olvasunk, amelyek a részvénytársaság továbbműködése mellett foglalnak állást. Egyik esetben az összes részvényeket megszerző másik cég (közkereseti társaság) forgalmiadó-ügyben érvelt azzal, hogy a részvénytársaság külön jogi személyisége megszűnt, az kvázi beolvadt az összes részvényeit kezében tartó cégbe, úgyhogy a két cég egymásközti ügyletei tulajdonkép nem is ügyletek, tehát utánuk forgalmiadó sem járhat. A közigazgatási bíróság ezt az érvelést elvetette (15 5 3/1925. P. sz., olv. Közig, és pénzügyi j. Dtár XIX. k. 10. sorsz.) azzal, hogy a részvénytársaság önálló jogi személyiségén «nyilvánvalóan') nem változtathat összes részvényeinek egy kézbe kerülése. A másik esetben az igazgatóság, amelyet a cégbíróság kereskedelmi vétségben marasztalt a közgyűlés megtartásának és kapcsolatos teendőknek elmulasztása folytán, felfoíyamodásában próbált azzal védekezni, hogy az összes részvények egy kézben vannak : tehát nincs tovább helye a részvénytársasági funkcióknak. A budapesti tábla ezt elvetette (ó. P. 8782 1926 , olv. Jogi Hírlap 1927. 302. sorsz.), kimondván, hogy miután a KT.-ben vagy egyebütt kifejezett jogszabály nem található a dologra, tehát közömbös az a körülmény, hogy az összes részvényeknek csak egyetlen tulajdonosa van. — Orosz szovjetházasság érvénye Magyarországon. Magánjogi szenzáció erejével hat a Kúriának első érdemi állásfoglalása (P. III. 1616/1926. sz.. 1927 febr. 23., ebben az évek óta vitás kérdésben, amelyről mások mellett mi is írtunk már (1. pl. Jogállam 1926. 269. lap'. Az igazságügyminisztériumtól kiinduló régebbi álláspont az volt, hogy a szovjet anyakönyvvezetője elölt létesült kötés alaki okokból érvénytelen, a HT. 113. § I. bek. szempontjából, mert a szovjet maga nem lévén elismerhető, az ő