Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

224 BÍRÓI GYAKORLAT. A teljesség kedvéért még meg kell jegyeznünk, hogy 1926 november hó 26-an Belgium Kína elleni eljárás megindítását kérte azért, mert utóbbi az 1865. belga—kínai kereskedelmi, barátsági és hajózási szerződést egyoldalúlag (tehát jogellenesen) felbontotta. Az Á. N. B. a szükséges notifikaciók megtételével az eljárást folyamatba helyezte. A napjainkban folyó kínai szabadságharc folyományaképpen előrelátható, hogy a perbe több nagyhatalom be fog kapcsolódni. Mint látható, a Bíróság eddig sokkal több véleményt adott, mint amennyi ítéletet hozott; tanácsadói szereplése tehát fontosabbnak mutatkozott bírói tevékenységénél. A vélemények közül tárgyukat tekintve négy nemzetközi munkajogra, három határvillongásra, három kisebbségi kérdésre, két állampolgársági viszályra és egy állami szolgalomra vonatkozott. 3. A Bíróság eddig tulajdonképpen négy pert tárgyalt le, az ítéletek száma mégis hét. Ennek oka az, hogy a Bíróság kétszer saját illetékessége felett volt kénytelen külön határozni, egyszer pedig egy már meghozott ítéletét külön ítéletben kellett értelmeznie. Az eddigi ülések száma tíz volt, amelyek közül négy rendes és hat rendkívüli, melyek alatt a Bíróság teljes ülésekben gyakorolta tisztjét. A különleges tanácsok (munkaügyi és forgalmi tanács) még egyszer sem üléseztek. A megalakított Bíróság bíráinak száma 9 és 1} között mozgott. Mikor nemzeti pótbírák lettek a felek részéről delegálva (kétszer Németország, egyszer Görögország és egyszer Lengyelország), a bírák száma 12, illetőleg egyszer i}-ra emelkedett. 4. Arra a kérdésre, hogy eddig mely államok és hányszor szerepeltek a Bíróság előtt, Verzijl professzor összeállításával felelhetni: Lengyelország hatszor, Németország és Anglia négyszer-négyszer, Görögország háromszor, Franciaország és Törökország kétszer-kétszer, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Danzig, Finnország, Japán, Jugoszlávia, Olaszország, Oroszország és Németalföld pedig egyszer-egyszer szerepeltek félként az eljárások során. Az államok a véleményadási eljárásoknál is képviseltették magukat, egyedül Oroszország (kelet-karelia-i kérdés) és Törökország (mosszuli kérdés) nem voltak erre hajlandók. Előbbi az A. N. B. idézésére adott válaszában oly hangot használt, mely eg)szer és mindenkorra szétoszlatta a Bíróság azon reménységét, hogy idézésre a statútumához hozzá nem járult államok is kivétel nélkül reagálni fognak. Az orosz válasz többek közölt hangsúlyozza, hogy «Tout tentative de quelque Puissance que ce sóit d'appliquer a la Russie l'article des Statuts de la soidisant Société des Nalions relatif aux conflits entre un de ses membres et une Puissance non participante, serait considéré par le Gouvernement Russe, comme une acte hostile contre la Republique russe». Az ítéleteket és véleményeket a Bíróság többnyire egyhangú határozat alapján hozta. 19 ítélet és vélemény közül ugyanis csak hetet hozott szótöbbséggel, azaz különvéleményekkel. A legnagyobb véleménykülönbség a Mavromatis-ügynél (illetékesség 1) volt, melynél a nem-európai bírók egységes ellenzéket alkottak az európaiakkal szemben. A Bíróság határozatait a két hivatalos — angol és francia — nyelven hozta, de rendesen a franciát állapította meg hiteles szöveg gyanánt. 5. Végül utalunk arra a fontos körülményre, hogy az Á. N. B. {{életeinek és véleményeinek indokolásánál számtalan s^okásjogi szabályt helyes