Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

KÜLFÖLDI TÖRVÉNYHOZÁS. és végleges formájában megrögzített, ezáltal a nem%etko\i jog kodifikálása szem pontjából megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesített. így például lényeges a Mavromatis-ítélet indokolásában kifejezett következő nemzetközi jogi szabály: «Du moment, qu' un Etat prend fait et cause pour un de ses nationaux devant une juridiction internationale, cetté juridiction ne connait comme plaideur, que le seul Etat*. Hasonlóképpen véleményt nyilvánított a Bíróság a reálunió jogi természetére vonatkozólag, mikor a Jaworzina-ügyben adott véleményében kijelentette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia határai feltétlenül nemzetközi jogi értelemben vett államhatároknak voltak tekintendők, mert «quoique l'Autriche et la Hongrie eussent eu des institutions communes basées sur des actes paralléles de leurs législations, elles n'étaient pas moins des unités internationales distinctes». Ezzel a Állandó Nemzetközi Bíróság magáévá tette Hatscheknek, a híres göttengeni professzornak államjogi felfogását (Völkerrecht 37. 1.). Egyik véleményében az A. N. B. azt a szabályt hangsúlyozza, hogy: az az állam, amely jogérvényesen nemzetközi szerződéseket kötött, köteles mindazon államjogi változtatásokat haladéktalanul eszközölni, melyeknek célja a vállalt kötelezettségek végrehajtásának biztosítása. Végül a lengyel állampolgárság megszerzésével kapcsolatban adott véleményében megállapította az A. N. B., hogy minden szuverén államnak joga megállapítani, mely személyeket tekint jurisdikciója alá tartozóknak (comme ses ressortissants). KÜLFÖLDI TÖRVÉNYHOZÁS. SZOVJET-OROSZORSZÁG BÜNTETŐJOGA. írta: Dr. SCHULTHE1SZ EMIL. A jelen tanulmány szűkre szabott keretei között csak vázolni óhajtom azokat a főbb eltéréseket, amelyeket a szovjet-btk. az általában érvényben lévő büntetőtörvényekkel szemben tartalmaz. Bennünket Szovjet-Oroszországtól áthidalhatlan világnézletkülönbség választ el, ezért a szovjet-törvényalkotás kritikájába bocsátkozni céltalannak vélem és csak általánosságban jegyzem meg, hogy a szovjet-btk. tanulmányozása után azokhoz csatlakozom, akik a szovjet-törvénykezést e szavakkal jellemezték : egyenlőtlenség- - - arbilrárius ítélkezés - - jogbizonytalanság. A szovjet-btk. fenntartja az uralkodó büntetőjogi alapfogalmakat: a bűnösséget, beszámíthatóságot és büntetést s az általános rész beosztásában is a szokásos dogmatikus rendszert követi. A polgári szabadságjogok nem foglalkoztatták az orosz, törvényhozót, főcélként lebegett előtte a szovjet-alkotmány oltalmazása. Ep ezért a törvény 10. §-ában az egyéni jogkörbe való korlátlan beavatkozásra jogosítja fel a bírót, felhatalmazván őt arra, hogy analógia útján bűncselekményeket konstituáljon és büntetést állapítson meg, a 23. §-ban pedig a törvényt abszolút visszaható erővel ruházza fel, sőt a különös részbe oly bűncselekményt iktat, amely kizárólag a btk. életbelépése előtt volt elkövethető: a 67. í; szerint u. i. bűnlettet képez és rendszerint halállal büntetendő minden cselekmény, ametyet a cári uralom alatt valamely felelős vagy különösen bizalmas állásban lévő egyén a munkásosztály ellen elkövetett. Jogállam. XXVI. évf. 4—5. füzet.