Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

2 20 BÍRÓI GYAKORLAT. Régebben az volt a felfogás, helyesebben a hajlam, hogy egyedül a késedelem beálltakor érvényben lévő piaci ár vétessék figyelembe, s ha ennek megfelelően különbözet nincs, a kártérítési igény jogossága el nem ismerhető. A bíróság ez évi gyakorlatában, amely számos ítéletben jut kifejezésre (így 3442/1925, 3012/1925 stb.-), arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen konkrét kárt érvényesíteni lehet a késedelem idején fennálló piaci ár alakulására való tekintet nélkül, ha a szerződéshez hü vevő fedezetei vétel eszközlésével a kellő gondosság kifejtése mellett sem háríthatta el a nagyobb konkrét kárt, nevezetesen, ha a továbbeladás ugyanarra a határidőre, vagy naptári napra szólt, mint a vétel, továbbá, ha az eladó az árút közvetlenül a vevő vevőjéTiez lett volna köteles leszállítani, s így, mihelyt az eladó késedelme beállt és a vevő tudomására jutott a továbbeladási ügyletben is beállt már a késedelem, s a vevőnek vevője jogszerűen elállhatott az ügylettől, még mielőtt a vevő a késedelemről tudott és más árú szállításáról gondoskodhatott volna. A bíróság ismételten kimondotta ily esetben, hogy az általános jogelveknek és a méltányosságnak is az felel meg, hogy a késedelmes fél teljes kártérítést fizessen és ezen az elvi alapon állanak a tőzsdei szokványok is, amidőn a 65. §. c és d pontjában kimondják, hogy az árkülönbözeten kívül meg kell téríteni a szerződéshez hü fél egyéb kárát is. Nincs alapja annak a felfogásnak, mint hogyha ezen «egyéb kár» alatt csak bizonyos járulékos természetű, apróbb költségtételek volnának értendők. Rendszerint a késedelemkori piaci ár adja meg a kártérítés mértékét, ahol azonban a tényállás szerint fedezetvétellel, illetőleg kényszereladással a nem teljesítéssel okozott konkrét kárt elhárítani nem lehetett, a hivatkozott ítéletek szerint a teljes konkrét kár megtérítésének van helye. Bizonyos korlátokat azonban a bíróság is megállapított. Kimondta, hogy csak olyan konkrét kárt lehet rendszerint érvényesíteni, amelynek felmerülésével a késedelmes fél számolhatott, mert különben a késedelmes fél kockázata, ellenfelének viszonyaiban rejlő, előtte ismeretlen, számításba nem vett okok miatt korlátlan lehetne, már pedig indokolt, hogy a kártérítési kötelezettség fennállása esetén is csak a károsító magatartással adaequat, annak normális tényállás szerint, megfelelő kár megtérítését lehessen követelni. A bíróság felfogása szerint számolni kell a késedelmes eladónak, hogy a vevő az árút tovább eladta, s hogy esetleg az ügyletkötés ideje és a teljesítési idő között elfordult legmagasabb piaci árat sikerült neki elérnie. Ha kártérítési követelése ezen határon belül mozog, azt az eladó előzetes figyelmeztetése nélkül rendszerint érvényesítheti. Amennyiben azonban a szerződéshez hü fél ennél magasabb kártérítést az ügyletkötést megelőző továbbeladás, avagy pedig az árúnak valamely rendkívüli feltételek mellett való értékesítése vagy szándékolt egyéb felhasználása alapján akarna érvényesíteni, ilyen konkrét kárt csak úgy követelhet, ha a kárt fokozó ezen rendkívüli ténykörülményre a késedelmes eladót előzetesen figyelmeztette. (3012/1925). Elutasította viszont a bíróság a konkrét kár megtérítésére irányuló követelést, amikor a peres felek között létrejött ügylet és a továbbeladási ügylet teljesítési ideje nem volt egyező és a felperesi vevő alperes késedelmének beálltával nem eszközölt fedezeti vételt, hanem utólagos teljesítési határidőt ismételten engedélyezett. (853/1925.) A szokványokban meghatározott késedelmi következmények érvényes'tésének nem feltetele az, hogy a késedelem folytán a szerződéshez hű felet valami kár vagy hátrány érje (3012/925.). Nem tekintette a bíróság jogosnak az elállást, amikor a vevő kimu-