Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. rülhet sor, ha a St. 33— 35. §§ szerint a sajtójogilag felelős személyeknek mindegyike távol van, de nincs helye ennek az eljárásnak akkor, ha egyik vagy másik távol van, de a fokozatban következő személy felelősségre vonható. A felelősségrevonás fogalmának értelmezéseképpen pedig kimondja a C. hogy a szerkesztő mentesüléséhez nem szükséges, hogy a szerkesztő jogerősen elítéltessék, hanem csupán ha a szerző kiléte a bíróság előtt nem kétséges, s a szerző a bíróság rendelkezése alatt állott, akkor esik el a szerkesztő felelőssége. E határozat egyébként összhangban áll a Degré Miklós által az elmúlt évben (B. T, 234. old.) megbeszélt esettel. A felelős szerkesztő felelősségét egyébként formálisan érielmezi a C, amely már a szerkesztői ténykedésből következik, tekintet nélkül arra, hogy a vád tárgyává tett cikket olvasta-e, vagy kinyomatása iránt intézkedett-e. (B-. J. D. 107.) E határozat fenntartja,, a C.-nak a régi sajtójogi szabályokkal kapcsolatban elfoglalt elvi álláspontját. (Lásd 10,2)2/905. sz. elvi j. hat.) Nyílttéri és a szerző felelősségére közzétett közlemény miatt folytatott eljárás során a főmagánvádló ügyvédi költségei, pénzbüntetés és bűnügyi költségek miatt a St. 40. §-a alapján a szerző után következő sorrendben a kiadó felelősségét is kimondotta a C. (J. A. VI.) E kérdésről 1. dr. Vajda cikkét J. K. 190. old. A hiv. szellemben való közlés (St. 44. §) fogalmával ellenkezik egyes perbeli nyilatkozatoknak, előterjesztéseknek célzatosan összeállított részekben való közlése. Azonban — igen helyesen — nem a szószerinti közlést kívánja a C, s nem kifogásolhatók egyes eltérések és tévedések sem a közleményben, ha ezek az ügy lényegét nem érintik, de a lényeges mozzanatok a történteknek megfelelően vannak megrögzítve. (1926: XII. 7. B. 2464/926.) Nem engedhető meg azonban, hogy a főtárgyalásról szóló törvényszéki tudósítás egyedül a főmagánvádló vádbeszédét közölje. (1926. VII. 22. B. 599/926.) Az állam és társad, rend. hat. védelméről szóló 1921 : III. tc. Kún Béla éltetése e törvény 5. §-ába ütköző bűncselekmény, mint az éltetett által képviselt elvekhez csatlakozásra való izgatás. (B. T. 71.) Elvileg állást kellett foglalnia a C.-nak abban a kérdésben, hogy a közviszonyoknak, s ezekkel kapcsolatban a felelős tényeknek ócsárlása mennyiben állapítja meg a nemzetgyalázás (6. §) vétségét. A törvényhozásban és kormányzatban megnyilvánuló rendszerről tett és a megbecsülés csorbítására alkalmas kijelentés a magyar állam megnevezése nélkül is megállapítja e vétséget. A «rendszer», ugyanis egyenlő az államnak a törvényhozás és kormányzat útján kifejezésre jutó akaratával. (1926. XII. 1. B. e, 347/926.) Ellenben sem a nemzetgyűlés, sem annak elnöke, sem pedig a kormány nem jelenti a magyar nemzetet, a magyar államot, amelynek az előbbiek csupán szervei. Ezeknek rágalmazása csupán felhatalmazásra üldözendő rágalmazás. (1926. XI. 24. B. 4624/926.) Megoszlottak a felfogások a tekintetben, vaijon az id. törvény 6. §-ába ütköző izgatással kapcsolatban tett durva, megszégyenítő megjegyzés beleolvad-e az izgatásba vagy sem ? A C. anyagi halmazatot állapított meg a büntetőjogilag védett értékek különbözőségére figyelemmel. (1926. VI. 2. B. 4--- 025. A §-ban meghatározott izgatás csak akkor létesül, ha a tettes a gyűlölet kiváltására alkalmas állításokat oly körülmények között és oly egyének előtt tette, akiknél meg van a lehetősége annak, hogy a gyülölésre reávehetők. Ilyen a csendőrök rágalmazása egyszerűbb, önálló bírálatra alig képes, hangú-