Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

206 BÍRÓI GYAKORLAT. latok után ítélő hallgatóság előtt. (1926. XI. 4. B. 479/926.' A Btk. 173. §-ában körülírt izgatást az id. törvény 7. §-ában foglalt vétségtől elhatárolva, kimondta a C.. hogy míg az előbbi bűncselekmények létfeltétele, hogy az alkotmány egyes intézményeinek létjoga ellen irányuljon, az intézmény kezelésének köztudomás szerint valótlan tények állításával valómegtámadás a csupán Í. _. §-ba ütköző vétség, ha a támadás a magyar állam megbecsülését csorbítja. (1926. III. ?. B. I. 7220 924.) A törvénynek meggyalázó kifejezéssel illetése : a törvény útján kifejezésre juttatott magyar állam gyalázása. (1926. XI. 17. BI. 1278/926.) E törvényhez fűződő joggyakorlatról 1. Berend Béla cikkét: Bűnvádi joggyakorlatunk stb. J. K. 97. A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc. A BP. 2. § értelmében csupán az szükséges, hogy a jogosult által írásban kiadott felhatalmazásról a kir. ügyészség értesülést nyerjen. Egyébként a felhatalmazás semmiféle alaki kellékhez sincs kötve. Az üldözendő személy megnevezése sem szükséges, csupán a bűncselekmény megjelölése. (J. Á. V.) Szokatlanul elszaporodott az utóbbi évben a bíróküldési kérelmek száma. (BP. 29. §.) E kérelmek elbírálásánál a C. azt a kétségtelenül helyes álláspontot foglalta el, hogy ha az egyéni impresszión kívül oly tárgyilagosnak tekinthető szempontokra is utal a kérelem, amely csak halvány valószínűséget is támaszt aziránt, hogy a bírót objektivitásában bármi is tangálhatja, a kérelemnek helyt ad. Puszta feltételezésekre alapított kérelem nem vezethet sikerre. Hogy a vádlott szerkesztése alatt álló lap megszüntetésére irányuló mozgalmatatörvényszék elnöke támogatta (1926. XI. 30. B. 8153/926.), hogy a főtárgyalási tanács elnöke ellen a vádlott fegyelmi feljelentést tett és kártérítési pert indított (1926. XI. 30. B. 7790/926.), hogy vádlott a törvényszék egyik bírája ellen bűnvádi feljelentést tett (1926. XI. 23. B. 7091/926.), nem ok a bíróküldésre. Nagyfontosságú határozatot hozott a C. a BP. 42. §-ával kapcsolatban, megdöntve az alsóbíróságoknak évtizedes gyakorlatát. Kimondta ugyanis a C, hogy nincs törvényes rendelkezés arra nézve, hogy a fővagy pótmagánvádlót vizsgálati indítvány beadására fel lehet, vagy fel kell hívni, sőt az erre való figyelmeztetés kötelezettsége sincs törvényben előírva. Ily felhívási kötelességet csak a vád átvételére és a vádirat beadására ír elő a BP. 42. és 276. $-a. Ellenben a vizsgálati indítvány megtétele az elévülési határidőn belül a vádló szabad elhatározásától függ. (J. A. VI.) Régi szokás volt ugyanis, hogy a nyomozás kifejezése után a rendőrfőkapitányi hivatal azzal a figyelmeztetéssel értesítette a főmagánvádlót, hogy ez nyolc nap alatt az eljárás megszüntetésének terhe alatt indítványozhatja a vizsgálatot, s ha az indítvány nyolc napon túl érkezett be, vádelejtés címén megszüntették az eljárást. A C. ily felhívást is joghatály nélkül valónak nyilvánított. Sértettnek, mint pótmagánvádlónak jogai és kötelezettségei attól a naptól számítandók, amelyen e minőségben a perben szerepelni kezd. (Kir. ügyész fellebbezését a főügyész visszavonva, sértett feltételes fellebbezése folytán pótmagánvádló lett.) Amennyiben e szerepe megkezdődéséről tudomást nem szerzett, ennek perjogi hátrányai őt érik. (Időközben elhalt pótmagánvádló örökösei az elhalálozástól számított }o nap alatt kötelesek bejelenteni a pótmagánvád átvételét, jóllehet az ügyészi fellebbezés visszavonásáról nem is értesültek.) (1926. XI. 23. B. 8146/926.)