Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. !99 a zálogból — ily megállapodás nélkül — bírói közbenjárás mellőzésével elégíti ki magát. (J. Á. VI.) E döntés irányadó a pénzintézeteknél folytatott ú. n. exekutálások szempontjából. Sok visszaélés történik a helyettesíthető dolgok kezelése körül. A büntetőbíróságoknak a C. hathatós remédiumot ad azonban, ha következetesen követik ama helyes döntését, amely szerint ahhoz, hogy a helyettesíthető dolog eltulajdonítása miatt a dolog bírlalója ne büntettessék, szükséges egyrészt az, hogy a teljes megtérítési akarat már akkor meg legyen a tettesnél, mikor ő a neki átadott ilyen dolgokat — megbízatása ellenére — más célra használta, de e mellett szükséges még az is, hogy ő kötelezettségének mindenkor és azonnal, mihelyt kívántatik, megfeleljen. (1927 : XI. 3. B. II. 6531/925.) A bizományba vett áruk értékével való elszámolás kötelezettsége s az ezzel kapcsolatos büntetőjogi következmények alól az adóst nem menti fel az, hogy ellene kényszeregyezséget rendeltek el. (19261X1. 24. B. III. 2462 926.) Érdekes döntés még e körből, amely szerint sikkasztásban bűnös a haszonhérlő, aki élő gyümölcsfákat kivágott és azokat saját céljaira fordította. A földtől elválasztott fák a haszonbérlő számára idegen ingó dolgok. (B. J. D. 27.) & 8 386. §. A bírói gyakorlat hol e §. hol a 359., hol meg a 368. §-ba ütközőnek minősíti az adósnak ama cselekményét, hogy hitelezője által le foglal tátott harmadik személytől járó követelését, a foglalásról való értesülés után, de mielőtt a letiltó rendelvény az ő adósához érkezett volna — felvette. A C. véget vet az ingadozásnak, a cselekményt a 386. § szerint csalásnak minősítve. (B. J. D. 174 ) A fősúlyt a C. a hitelezőt megkárosító szándékra helyezi. Állandóan visszatérő jelenség az alsóbíróságok gyakorlatában, hogy a közokirathamisítások kevésbbé jelentékeny eseteiben módot keresnek enyhébb büntetés alkalmazhatására és ezt olykép vélik megtalálhatni, hogy a cselekményt a Kbtk. 71. §-ába ütköző kihágássá degradálják. A C. helytelenítve e kegyelmezési ízü gyakorlatot, következetesen mutat reá a bíróságok jogi tévedéseire. 391. §-ba ütközik és nem a fenti kihágást valósítja meg ar munkásoknak adott kedvezményes utazási igazolvány meghamisítása (J. A. V ), ugyanígy az indexet pótló igazolvány meghamisítása (1. u. ott). Sőt a Kbtk. 71. §-ában felsorolt okiratoknak nem saját, hanem más számára való meghamisítása, vagy hamis úton való készítése is a 391. §-ba ütközik. (1926: XII. 14. B. II. 7647/026.) Ugyanígy és nem az idézett §-ba ütköző kihágásnak, de nem is az 1903: VI. tc. 15 §-ába ütköző útlevél kihágásának minősíthetett az útlevél meghamisítása, ha az sem az utóbbi törvényben, körűiirt céljából, sem alkalmazásszerzés céljából követtetett el. (B. 7122/926.) Képviselőválasztásoknál szükséges ajánlási ív tartalmának önkényes megváltoztatása az összpolgárság alkotmányos jogait sérti, s ezért a 391. §-ba ütközik. (1926: XI. 21. B. I. 3306/925.) Befejezett közokirathamisítás állapíttatott meg, midőn a közokirat kiállítása több közhivatalnok hivatali hatáskörébe tartozott és a hamisítás akkor történt, mikor az okirat még valamennyi közhivatalnok által el nem intéztetett, de az e minőségében is megtévesztésre alkalmas volt és a hamisításból valakire kár háramolhatott. (1926: VI. 1. B. III. 2769/925.) Szóbanforgó okirat: a vasúti közegek által még csupán részben kezelt fuvarlevél. E büncselekménykategória általános értelmezésével kapcsolatban még