Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

20O BÍRÓI GYAKORLAT. reá kell mutatni arra a kétségtelenül helyes döntésre, amely szerint a ha­mis közokirat télhasználása további bűncselekménynek (esetleg csalás) tekin­tendő és anyagi halmazatot létesít (hamis vasúti igazolvánnyal váltott jegy­gyei utazás). (B. J. D. 10.) 400. £ értelmezésénél a C.-nak az az álláspontja, hogy a bűncselek­mény nem csupán akkor minősül e § 2. bekezdése szerint, ha az elítélt által célbavett jogtalan vagyoni haszon, illetőleg károkozás magában az el­ítélt terhére rótt közokirathamisítás tényálladékában önállóan jelentkezik, vagyis mikor ez a jogtalan vagyoni haszon magából a hamis közokiratból fakad. Megállapítandó e minősítés akkor is, midőn a tettes ezt az ered­ményt más úton-módon igyekszik megvalósítani s az e célból hamisított közokirat csupán eszközül szolgál arra. hogy ennek a más úton-módon várt eredménynek bekövetkezése előmozdíttassék, megkönnyítessék vagy biztosíttassék. (B. 7122/926.) A C. állásfoglalásának helyessége kétségtelen mindaddig, amíg a tettes cselekményei között a közvetlen okozati össze­függés megállapítható és kétségtelen, hogy az okirathamisítás célja a va­gyoni haszonnal járó eredmény elérhetése. Gondolkodóba kell, hogy ejt­sen ennélfogva az, hogy a fenti tételből a C. azt a következtetést vonta le, hogy a hamispénz forgalombahozhatása céljából külföldre utazóknak az a cselekménye, hogy személyazonosságuk megállapításának megnehezítésére hamis névre szóló útlevelet készíttetnek maguknak, nem minősül az id. § 2. bekezdése szerint, mert a hamis útlevelekre e célból szükség nem volt, valódi útlevelekkel is kiutazhattak volna — az útlevelek tehát eszközül nem szolgáltak. (Id. határozat.) Vájjon nem kell-e megállapítani az álkul­csos lopást, ha a tolvaj hamis kulcscsal a kevésbbé járt helyre nyíló konyha­ajtón megy a lakásba, noha tudja, hogy a lakásnak exponált helyen levő főbejárata nyitva van ? Nézetünk szerint ez esetben a szigorúbb minősítést indítványozó vádhatóság álláspontja volt a helyes. 438. § szerinti közveszélyű rongálás vétségénél a C. többéves inga­dozás után most már egyöntetűen azt az álláspontot tette magáévá, hogy ha a cselekmény testi sérülést is előidézett, a 438. § és a 310. § anyagi halmazata állapítandó meg. (J. A. V.) E felfogás módot ad arra, hogy a büntetésben' is megfelelően kifejezést nyerhessen a cselekménynek a veszé­lyeztetésen túlmenő sérelmet okozó hatása. 470. §. A megvesztegetés bűncselekményének értelmezésénél a C. az elmúlt évben ismételten hangsúlyozta, hogy a törvény nem kíván a megvesztegetőtől reábíró, csábító tevékenységet. E bűncselekmény akkor is fennforog, ha maga a közhivatalnok ajánlotta fel, hogy neki jutalmat adjanak, s a tettes ennek folytán adta a kötelességszegés ellenértékét ké­pező jutalmat. (J. A. VI.) 479. §. A hivatali titoksértés bűncselekményének vizsgálatánál a C. a közigazgatási és igazságszolgáltatási titok között tesz különbséget. A hiva­tali titoktartás alól való felmentés folytán a hivatalt viselt egyén által elő­adottak a titok első csoportjából a második csoportba mentek át. Ha a titoktartás alól feloldott nyilvános tárgyaláson tesz vallomást, úgy ennek tartalma a St. 44. §-ának megfelelően közölhető sajtó útján. A nem nyil­vános tárgyaláson előadottak közzétételét azonban az 1912: LIV. tc. 96. § illetve 1912: XXXIII. tc. 2Ó4. §-a tiltja. A döntést értékes hozzá­szólás formájában méltatja Finkey. (B. T. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents