Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

'94 BÍRÓI GYAKORLAT. nem is egy konkrét ügyben) nem gjakorolhatták teljesen szabadon hivatásukat. 108. §. A természetes apa jogosult magánindítvány előterjesztésére, ha feltételezhető az anya beleegyezése. A szóbanforgó esetben a természetes apa az anyakönyvvezető előtt a sértett leánynak tőle származását elismerte, továbbá a sértett gyermek a természetes apának háztartásában annak felügyelete és gondozása alatt áll . és végül a siketnéma anya is együtt él az apával, amely tényekből nyilvánvaló, hogy a természetes apa a vele együtt élő siketnéma anya tudtával és beleegyezésével tette meg a csendőrök előtt magánindítványát. Bűncselekmény: 232. §. (J. Á. 8. sz.) 109. §. A mentelmi jog felfüggesztése előzetes kérdés. A felfüggesztés iránt való megkeresés elintézéséig az elévülés nyugvónak tekintendő. (B. J. D. 124.) 112. §. Aki a magánindítvány előterjesztésére jogosítottak közül akár valamely törvényes rendelkezés folytán, akár valamely személyes (testi vagy szellemi) ok miatt, akár végül valamely ellenállhatlan kényszer folytán cselekvőképtelen és ez állapota miatt elháríthatlanul akadályozva van abban, hogy magánindítványát a Btk. 112. §-ában megjelölt idő alatt előterjessze, annak az akadályozásból folyó mulasztása a magánindítvány előterjesztésének időpontja tekintetében nem róható terhére. (B. J. D. 168. old.) A szóbanforgó esetben (232. §) a sértettet, amíg ő 16-ik évét betöltötte, a törvény rendelkezése zárta el attól, hogy indítványát megtehesse ; a tudomásvétel időpontja az ily sértettre nem jöhet itt figyelembe, hanem az az irányadó, hogy neki a törvény szerint mikor nyílt meg a joga a magánindítvány előterjesztéséhez. Ez pedig 16-ik évének betöltésével következett be. A fentemlített akadály nem szakítja félbe a határidőt, hanem ha a határidő lejártakor a jogosított cselekvőképtelen, úgy ez állapota megszűntével, avagy törvényes képviselő kirendelése esetén, ez utóbbi a határidő lejártakor is előterjeszthet magánindítványt. A C. a méltányossági szempont előtérbehelyezésével oly álláspontot foglalt el, amely a határidőkre alkalmazni szokott ius strictum-mal nehezen egyeztethető össze. E kérdés már gyakorlati jelentőségére tekintettel is, az irodalomban megvitatást érdemelne. Az indítványra jogosult személlyel szemben a szigorított álláspontot képviseli Alföldi Béla cikke. (J. K. 93.) 117. §. Kegyelmezési jog gyakorlásának kérdésével kapcsolatban eldöntendő volt az a kérdés, vájjon a kegyelmezési elhatározás értelmében a szabadság- vagy pénzbüntetésre való átváltoztató bíróságnak a pénzbüntetés összegét és a pénzbüntetés átváltoztatása esetére kitöltendő szabadságvesztés mértékét megszabó határozata ellen lehet-e perorvoslattal élni. A C. B. 7303/926. sz. jogegységi határozatában kimondta, hogy az ily határozat, mint a legfelsőbb megbízással ad hoc kirendelt, s a kegyelmi elhatározás egy részletmozzanatát megvalósító, felségjogot gyakorló szerv ténye, s így az sem az anyagi, sem az alaki büntetőjog szabályai által korlátozva nincs, a^ végérvényes, ellene a BP.-ban szabályozott perorvoslatok semmiféle irányban sem használhatók. A C. emez álláspontja a kegyelmezési jog természetét, a kegyelmi elhatározásoknak a perbeli szabályoktól való függetlenségét helyesen juttatja érvényre. A kegyelem útján nyert kedvezmény alkű tárgyává nem tehető.