Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. «9> mondhatni aprólékos pontossággal foglalkoznak. Minden ítélet külsőleg, legnyomatékosabban érezhető megnyilvánulása a felmentés, avagy a kiszabott büntetés súlya. A. bírónak legeminensebb kötelességei közé tartozik tehát a büntetésnek az egyéni viszonyokhoz való lehető legpontosabb hozzáillesztése. Az ily működés egyszersmind leghatékonyabb úttörője a bírói szabad mérlegelés kodifikálásának. 89. § szerint csak oly körülmény vehető enyhítő gyanánt figyelembe, amely a bűnösség fokára akár alanyilag, akár tárgyilag befolyással van ; a frontszolgálatnak, mint a bűnüggyel össze nem függő körülmenynek figyelembevétele ellenkezik a 89. §-al. (1926. XII. 6. B. 5582/926.) Nem tekinthető büntetlennek, aki, — bár a vádbeli bűncselekmény elkövetése után, — de mégis büntetve volt. (J. Á. 5—6.j Súlyosító az előzőleg elkövetett bűncselekmény ténye egymagában is, még ha a büntetés kegyelem útján el is engedtetett. (1926. XI. 4. B. 7969/925.) 92. §. A büntetlen előélet csak akkor enyhítő ok, ha az egyértelmű a jó magaviseletű, tisztességes polgárhoz illő jó előélettel, nem vehető figyelembe azonban, midőn az erkölcsi bizonyítvány szerint a vádlott züllött, iszákos, dologkerülő életmódot folytatott. ' Közölve fentidézett helyen.) Nem enyhítő ténybeli beismerés bűnösség beismerése nélkül. Az enyhítő körülmények értékelésére lásd Finkey szakavatott észrevételeit. (B T. 110.) Rendkívüli enyhítés indoka izgatás bűncselekményénél az izgalomban levő közhangulat által történt befolyásolás és az egyébként nem kifogásolható egyéniség (J. A. 8. sz.) Rendkívüli enyhítés, midőn a egyházbüntetés az elítélt testi gyengeségénél fogva túlságos súlyosnak mutatkozik. (B. 7122 926.) 96. §. Halmazat kéi#ése sajtóbűncselekményeknél. A sajtóbűncselekmény a közzététel által valósíttatik meg, mihez képest annyi a sajtóbűncselekmény, ahány a sajtótermékek közzététele. Időszaki lapban tehát annyi, ahány folyószámban eszközöltetett a közlés, feltéve, hogy ezek mindegyikének tartalma egymagában is kimeríti a bűncselekmény tényálladékát. Az a körülmény tehát, hogy a fennforgó esetben a második közlés az elsőnek folytatása, nem állapít meg cselekményegységet a sajtójog szempontjából, mert a sajtótörvény a cselekményt műszakilag határozza meg a nyomtatvány elkészítésében és forgalomba hozatalában, következéskép minden egyes sajtóközlemény egy-egy bevégzett cselekményt jelent, amivel szemben a több sajtótermékben megjelent közleménynek irodalmi összefüggése nem szolgálhat indokul azon anyagi bűnhalmazat mellőzésével a cselekmény egységének s illetve folytatólagosságának megállapítására. (1926: XI. 16. B. I. 3859/926.) 99. §. Fegyházzal büntetendő bűntett kísérletének és börtönnel büntetendő, befejezett bűntettnek anyagi halmazata esetén az összbüntetés fegyházban szabandó ki. Börtönbüntetés ily esetben csupán két éven alóli tartamban szabható ki. (J. A. 5 6.) Két évnél rövidebb tartalmú börtönbüntetés természetesen kiszabható, sőt a 92. § alkalmazása nélkül is. 106. §. Az elévülést félbeszakítja az iratoknak a felsőbírósághoz való felterjesztése, noha a felterjesztő lapot a kezelő tisztviselő írta alá az ügyvitelszerüen utasításra átruházott hatáskörben. (C. 1926: XII. 1. B. III. 7339/926.) r Az ellenséges szerb megszállás ideje az elévülést felbeszakította (C. 1920 : III. 3. B. III. 2442/925.), mert a bíróságok általában (ha Jogállam XXVI. évf. 4—5. füzet. 13