Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. kenységgel egyidejűleg ható (lefogás, ütlegelés) közreműködést kívánt meg a társtettestől. Tekintve azonban, hogy a jelen esetben felbujtás is megállapítható volt, a C. állásfoglalásának inkább elméleti a jelentősége. Hogy ez az értelmezés egyébként miféle gyakorlati eredményre fog vezetni, azt csupán újabb gyakorlati példa világíthatja meg. 74'. §. Egyénileg vizsgálandó, személyes körülmény az erős felindulás lelki állapota, s oszthatlanság okából a többi tettes, részes javára figyelembe nem vehető együttes bántalmazás esetében sem. A rrreg-támadott egyén hívására a helyszínre érkező és a dulakodásba avatkozó tettestársak javára erős felindulás meg nem állapíttatott (B. III. Ó868/026.), s csupán a közvetlenül megtámadott javára értékeltetett. 76. §. Csupán a gyermek tartozik szülője támadása elől lehetőén kitérni ; a mostohagyermek ily szülő bántalmazását sem eltűrni, sem azelól menekülni nem köteles. (1926: XII. 7. B. I. 6191/926.j --. §. A szomorú emlékű frankhamisítás ügye alkalmat adott nem csupán a pénzhamisítás bűncselekményével, hanem az általános résznek ugyancsak ritkán alkalmazott rendelkezéseivel kapcsolatos vitatott kérdések tisztázására. A védelem egyik fontos érvére, a felettes hatóság parancsára való cselekvésre kimondotta a C, hogy a Btk. 474. §-ában említett, valamint attól az esettől eltekintve, midőn a parancs az ellenállhatatlan kényszer (vis cumpulsiva) erejével jelentkezik, a felettes hatóság parancsára való cselekvés csak abban az esetben mentésit a büntetőjogi következmények alól, ha a parancsoló egyénisége és a parancs összes körülményei okszerűen azt a hitet kelthetik az alárendelt helyzetben levő engedelmeskedőben. hogy nem büntetendő cselekmény (kriminalitás) van szóban. Ki van zárva azonban az a C. álláspontja szerint, ha a parancsolt cselekmény már önmagában büntetendő cselekmény. (Pénzhamisítás legalább is kihágás, esetleg bűntett; az alárendeltek e mala fidessel terhelten engedtek az elöljárók hivatalos felhívásának.) (C. 1926. X. 14. B. I. 7122/926.) 79. §. A vagyon védelme csupán a szükség határai között gyakorolható, azonban a vagyon védelmében elszenvedett, a személy ellen intézett komoly és közvetlen támadás elhárítása végett fegyverhasználat jogosult. (Távozásra szólított tolvaj támadásnak vélt magatartása esetén lövés.; (1926. II. 29. B. 4017/925.) 81. §. Ha valamely cselekvés által egy bűncselekmény tényelemei megvalósíttattak, közömbös, hogy a bűntettest milyen további cél vagy más motívum vezérelte, s hogy pl. ez utóbbi végeredményben hazafias volt-e vagy sem. A pénzhamisítás tehát büntetendő, ha annak előidézője hazafias célzat volt is, s azok a tettesek, akik e jogszabály tekintetében tévedésben voltak, s magukat a büntetőjogi következmények alól menteseknek gondolták, azok a büntető törvények felől téves felfogásban voltak, ami pedig a 48. § szerint a beszámíthatóságot nem zárja ki. (Id. ítélet.) A fentebb hivatkozott jogelvek nem csupán a C. állandó gyakorlatával, hanem az irodalomban is általánosan elfogadott felfogással egyeznek. Az elbírált jogeset rendkívüli természete tehát nem szolgálhatott okul a megalapozott nézőpontokt feladására. (L. Vámbéry: Büntetőjog I. 234. Finkey : II. kiad. 187.) Általában egyező a német és osztrák joggyakorlat is. (L. Frank: 111., 145. és az ott megjelölt irodalmat, Binding: H. b. 804. Stoss: 112 és 100. Legújabb irodalmat I. Schmidt: 120. és Lammasch-Rittler : m —115.) 89., 91., 92. §. Enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelésével legfelsőbb bíróságunknak az elmúlt évben hozott ítéletei is nagy gonddal.