Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. i8i van akkor is, ha az előbbi állapot az anyagi jog szerint turpis causa miatt állíttatott helyre. (K. VII. 7740/1925. K. J. 91.1 100%-os valorizációt ítél meg a Kúria az 1920 : V. t.-c. 1. §-ba ütköző tilos ügylet alapján : vételátruházásért fizetett, általuk visszakövetelt összegre a jogszerzőknek teljes valorizációhoz van joguk. (K. VII. 3886/1925. Hdt. 21.) A jelentéktelen, alacsony százalékú valorizációval a Kúria immár szakított. Rendszerint 30—t;o0/o-ot ítél meg. 100%-ot csak kivételes esetekben, (K. VII. 6}o6/i925. K. J. 88. K. IV. 932/1925. Ht. 79.) azon az alapon, hogy az áru az alperes kezén jó valutában maradt meg. (K. IV. 1992/1925. K. J. 86.) A pénzelértéktelenedéssel összefügg a kamatkikötés jogossága is. Míg a korona értékromlása idején a Kúria dollár után is heti i°/o, sőt 2% kamatot jogosan kiköthetőnek ítél (K. VII. 6632/1924. Hdt. 7., K. VII. 4534/1921;. Hdt. 36.), addig egy újabb határozat az 1923 : XXIX. t.-c.-ben meghatározott kárkamat megítélését megtagadja, minthogy a koronát 1924 november óta stabilizáltnak tekinti (K. VII. 7918 1925. K. J. 125.), vagyis a kosztkamatot csakis a tőke elértéktelenedését meggátló járuléknak tekinti és csak eddig a határig tartja érvényesíthetőnek. Ezért a búzakölcsön után fizetett kosztkamatnak a törvényes kamatot meghaladó részét, még ha önként fizettetett is, a tőkébe beszámítja. (K. IV. 5901/1926. K. J. 124.) A kosztkamat kikötése ugyanis nem irányulhat indokolatlan nyerészkedésre és csak addig a határig terjedhet, ameddig a követelés értékének a valutaromlással szemben megóvását és így a hitelező gazdasági egyensúlyának lehető biztosítását célozza, vagyis a kosztkamat címén érvényesíthető követelés nem haladhatja meg: a valuta elértéktelenedéséből eredő értékcsökkenésnek és a törvényes késedelmi kamatnak együttes összegét. (K. IV. 8157/1925. K.J. 107.) Egyébként némely határozatban visszatér a Kúria az 1877: VIII. t.-c. álláspontjára, hogy bejegyzett kereskedők ügyleteitől eltekintve az évi 8%-ot meghaladó kamat bírói úton nem érvényesíthető (K. IV. 54/1926. Hdt. 77.), de viszont a törvényesnél magasabb kamat kikötése nem tiltott ügylet, tehát vissza sem követelhető. (K. VII. 1671/1926. Hdt. 78.) A vételár valorizációja körül már a pult években kialakult gyakorlat nyert további mélyítést. így általános jogelv, hogy a foglaló a lejárattól kezdve valorizálatlan ítélendő vissza. (K. VII. 3025/1925. Ht. 83.) A vételárelőleget pedig az előbbi állapot visszaállítására köteles fél abban az értékben tartozik visszaszolgáltatni, mellyel az a visszaszolgálta-