Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

l82 BÍRÓI GYAKORLAT. tási kötelezettség beálltával bírt. (K. Vll. 3017/1925. K. J. 12.) Az átvétel napjára a gyakorlat csak akkor valorizál, ha a teljesítés kizárólag csak az eladó hibájából hiúsult meg. (K. VII. 3908/1925. Hdt. 38. és K. VII. 3665/1925. K. J. 13.) Tiltott ügylet esetén is valorizáltan visszajár a vételárelőleg. (K. VII. 1772/1925. K. J. 13.) A gazdasági lehetetlenülés jogszabályait a bírói gyakorlat rendszerint csak az eladó javára alkalmazza, mert gazdasági lehetetlenülésről csak akkor lehet szó, ha a vételi ügylet tárgyául szolgáló áruk értéke a teljesítésre kitűzött határidőn belül a kikötött vételárösszeget aránytalanul meghaladó mértékben emelkedett s ez áremelkedés pedig csakis az eladó gazdasági helyzetének megvédése szempontjából indokolja a szállítási kötelezettség megszüntetését, amiből okszerűen folyik az, hogy a vételár kifizetésére kötelezett vevő ezekre a jogszabályokra sikerrel nem hivatkozhatik. (K. IV. 3612/1925. K. J. 120.) Kizárja a gazdasági lehetetlenülést, ha az eladó az egész vételárat már előre megkapta. (K. IV. 4352/1925. Hdt. 108.) Hogy azonban a gazdasági lehetetlenülés kivételes jogszabályának a normális időben megkötött és lebonyolított vételi ügyletekre való alkalmazása hová vezethet, annak elrettentő példáját mutatja a Kúria egyik határozata, melyet legalább is az elvi kijelentés általános szövegezésében a legnagyobb mértékben aggályosnak kell tartanunk. E határozat szerint a vevő, ha az eladó által szállítandó áru értéke időközben emelkedik, a teljesítést nem követelheti, midőn a szállítási ügyletnél az eladó a vételár időközi emelkedésének kockázatát kifejezetten magára nem vállalta. (K. VII., 4183/192:;. Hdt. 29.) A különbö-eti ügyletre vonatkozó gyakorlat a játékkifogást pozitív és negatív ismérvek szerint bírálja el. így a papírok effektív átvételéből és az elővételi jog gyakorlásából reális üzletre következtet, viszont a fedezethiányból és az eladási és vételár közötti különbség elszámolásából esetleg a játék célját állapítja meg. (K. VII. 4927/1925., 6309/1925. 1. Wolf Ernő : Különbözeti ügyletek a bírói gyakorlatban, K. J. 1926. júliusi füzet.) Különbözeti ügyletre kell következtetni akkor is. ha a fél az értékpapírok vételével kapcsolatban azok tőzsdei eladására is megbízást ad és ha ezt a bizományos belátása szerint eszközölheti, vagy ha a megbízó rendszerint csak a vételi és eladási ár közötti különbözetet tartja szem előtt. (K. VII. 3904/1925. K. J. 66.) A Kúria egy újabb határozata viszont csak erre az esetre restringálja a tőzsdei különbözeti ügylet