Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. az alaptalan ítéletre támaszkodó a végrehajtással okozott kárt még egyébkénti jóhiszeme esetében is megtéríteni köteles (utalással a Pp. 389., 572., ^79. §-aira, a végr. tv. 236. és 244. §-ára és a Ppé ;8. $-ára; v. ö. Almási Kötelmi jog kézikönyve 769-^73. U Öröklési jog. 23. A bírói gyakorlat szerint a férj feleségétől — vétkes magatartása miatt — az özvegyi jogot csak akkor vonhatja el, ha a nőnek ez a magaviselete okul szolgálna a házassági kötelék felbontására is és e miatt a lérj a bontópert megindította vagy legalább is a házassági életközösséget megszüntette. Hozzáteszi ehhez a Kúria, hogy habár a férj az özvegyi jogot a bontóper megindítása és az életközösség megszüntetése nélkül vonta el, az örökösök mégis igazolhatják, hogy a férjet ezekben tőle nem függő körülmények gátolták, feltéve, hogy a házassági életközösség folytatása nem hatott a megbocsátás erejével. iP. I. 1982/25. MD. 69.) Ugyanez az ítélet helyesen hangsúlyozza, hogy özvegyi jogi igényekkel szemben, tekintettel alimentációs természetükre, nincsen helye beszámításnak. (V. ö. PHT. 470., MD. IX. 101.) Az özvegyi jogra érdemetlenné válás kérdésében a Kúria kezd engedni szigorúságából és ily érdemetlenséget csak abban lát, ha a nő «közmegbotránkozást keltő s férje emlékét meggyalázó erkölcstelen életet folytató. Adott esetben a Kúria nem tekintette érdemetlennek az özvegyet, noha mintegy négy év óta szerelmi viszonyt folytat egy férfival, aki éjszakákat tölt nála, ott is alszik, hajnalkor jön el tőle. iP. I. 7673/25. MD. 98.) Viszont az állandó gyakorlat szerint e részben nem tesz különbséget, hogy az özvegy haszonélvezete törvényen avagy férje intézkedésén alapszik-e. (V. ö. MD. XI. 51., 1 23. és XIII. 70.) Logikus, hogy amennyiben az ivadék joga az özvegyi jog korlátozására ennek örökösére átszáll, ez az örökös megtámadhassa elődjének kiskorúságában tett azt a nyilatkozatát, amellyel a kiskorú lemondott az özvegyi jog korlátozásának hatalmasságáról. (P. I. 2089 26. MD. 80.) 24. A testamentum ruptum esetkörét kiterjesztette a kir. Kúria arra az esetre is, ha a végrendelkező a végrendelet tétele után valakit örökbefogadott. (P. [. 30^0 2;. MD. 89.! A bíróság ezt a tételt helyesen alapítja a meghiúsult feltételezésre, noha az örökbefogadás a végrendelkező szabad akaratelhatározásán alapul. A tétel természetesen csak visszavonható végintézkedésre állhat; az öröklési szerződést a későbbi örökbefogadás