Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

6 ELNÖKI MEGNYITÓK. még mindig nem valósult meg, sőt e részben különösen legfelsőbb bíróságunknál a bírói testület heroikus küzdelme dacára a mult esztendőben inkább visszaesés észlelhető. Ez a perforgalom szakadatlan emelkedésén felül arra vezetendő vissza, hogy a lezajlott nehéz időkben a gyors igazságszolgáltatásnak mondhatni összes emeltyűi elkoptak. Az ország pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy a bíróságok elhelyezése és felszerelése s a szükséges segéderőkkel való ellátása, gondoskodása lépést tartson a haladó kor kívánalmaival. A szóbeliség és közvetlenség modern elveit törvénybe iktattuk ugyan, de nincsenek hozzá, különösen itt az ország központjában működő alsó-, felső- és legfelsőbb bíróságainknak megfelelő tárgyaló termeik, bírói dolgozószobáik és segéderőik. Közismertek azok az egyenesen elszomorító elhelyezkedési állapotok, amelyek a székesfőváros elsőfokú bíróságainál, főképpen a budapesti büntetőtörvényszéknél és büntetőjárásbíróságnál uralkodnak. A m. kir. Kúriánál pedig (nemkülönben a budapesti kir. ítélőtáblán is (még mindig fennáll az a lehetetlen helyzet, hogy az ítélőbírák kénytelenek a periratokat magánlakásukra vinni vagy vitetni és ott teljesíteni a perek feldolgozásának nehéz munkáját. Ez az állapot nemcsak azért tarthatatlan, mert, anyagilag is nagy áldozatot kíván legexponáltabb felsőbb és legfelsőbb bíróságunk tagjaitól, akik a jelenlegi nehéz lakásviszonyok között számbavehető ellenérték nélkül dolgozó szobáról gondoskodni, azt fűteni és világítani kénytelenek, hanem azért is, mert a szóbeli tanácsok szerves összműködését az a körülmény, hogy a tanács tagjai csakis a tárgyalási napokon érintkezhetnek, fölötte hátráltatja. Már pedig a gyorsaság mérsékelné a perlekedésnek — immár kibírhatatlan — drágaságát, fokozni a jogszolgáltatás népszerűségét, a népszerűséggel párhuzamosan pedig emelkednék az igazságszolgáltatás tekintélye is. Rendkívüli jelentősége volna továbbá a bírói munka purifikálásának és pedig az egész vonalon. Ma ítélőbírák végeznek olyan tennivalókat, amelyeket egy altiszt vagy egy díjnok is elláthatna. A kellő segéderők hiányán, továbbá az elhelyezés és felszerelés fogyatékosságán felül polgári és büntetőperrendtartásunknak jogorvoslati rendszere is útját állja a felsőbb fokokon a jogszolgáltatás annyira kívánatos gyorsaságának. A m. kir. Kúria polgári- és büntetőtanácsai jelentőség nélküli apró-cseprő ügyek kibírhatlan tömegével kénytelenek foglalkozni, holott legfelsőbb bíróságaink hivatása nem az ezerszámra ide kerülő ügyek tényállásaiban való elmerülés, hanem a magyar jogszolgáltatás irányítása s a jogegység megóvása volna. Dr. Degré Miklós, a budapesti kir. ítélőtábla elnöke megnyitó beszédének főtárgyául a bírói szelekciót és az új bírói nemzedék nevelését választotta. Törekednünk kell, hogy a jövő bírói nemzedék méltó utóda legyen a mai bírói karnak, különösen pedig méltó utóda legyen nagynevű elő-