Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

SZEMLE. '53 1880-ban megjelent müve. Előadó azonban az eszmét is felismerte, amelyet Plósz kifejezetten sohasem említett, amely azonban működésében irányítója volt, hogy t. i. az állam legfőbb hivatása a jog és igazság uralmát megvalósítani. Röviden foglalkozott az emlékbeszéd még Plósz egyéb tudományos dolgozataival is, megállapítván, hogy «valamennyi értekezését a részletekbe való mélységes behatolás jellemzi». Végighaladt Plósz törvényelőkészítő munkásságán, amelynek eredménye polgári perrendtartásunk. Néhány plasztikus szóval jellemezte a törvényt, amely hü tükörképe Plósz tudományos meggyőződésének s amelynek megalkotásában ugyan a német és osztrák minta után indult, azokat azonban nem ve'te gépiesen át, hanem sok tekintetben egészen újat alkotott. Említette azt a szeretetet, amellyel tanári katedrájához ragaszkodott s amelynek kedvéért a Kúria elnöki állását sem fogadta el. Nagy volt mint államférfi és politikus is, de az élet minden körülményei közt elsősorban kutató tudós maradt; a tudományos kutatás mártírja volt, cdelke tele volt kételyekkel tudományos tételeinek helyessége felől». Kötelességtudó és szerény volt, mint általában azok, akik végigjárják az igazságkeresés rögös útját. «Plósz Sándor — mondta végezetül az előadó — a nemzet felemelkedésének egyik igen jelentős munkása is volt. Az árvaság és elhagyatottság érzése fogja el lelkünket, midőn a nemzet nagyságának összeomlása után egyik-másik azok közül is behódol az elmúlás változhatatlan örök törvényének, akik a nemzet boldog napjainak számottevő tényezői voltak. De nem szabad, hogy fájdalmunk a reménytelen csüggedés és lemondás fájdalma legyen, mert a nemzetnek élnie kell és újból fel kell virágoznia». Az egyszerűségében és mélységében megkapó emlékbeszéd láthatóan mély hatást tett a közönségre, amelynek soraiban a magyar jogászvilág színe-java jelent meg. Dr. F. B. — A Kun\-féle tervedet vitája. Váratlanul, a szokástól eltérőleg, közvetlen occasio nélkül jött és keltett heves vitát Kunz professzornak, a kereskedelmi jog nagy tekintélyének törvénytervezete. És pedig elsősorban a részvénytársasági jogra vonatkozó része. A szerző személyes súlya, elaboratumának nívója és anyagban nyomatéka, úgyszintén a tervezetnek, ha nem is a kormány szándékait tükröztető, de mégis fél- (vagy negyed r) hivatalos jellege rövid idő alatt meglepő tekintéllyel és vehemenciával mozgatták meg a hozzászólókat és ellenzőket. A Jogászegylet a Közgazdasági Társasággal karöltve szélesmedrű megvitatást indított, amelyet a praxisban működő hiteljogászaink atyamesterének, Sichermann Bernátnak előadása vezetett be. További előadások következtek ugyanott (dr. Proszvimmer, dr. Oppler, dr. Tihanyi, dr. Kelemen Frigyes, dr. Vadász Imre, dr. Buday stb.) Megkezdődött a cikkezés a sajtóban. Magasnívójú debattát hallottunk a Tőzsdeklub vacsoráján, ahol maga Kunz professzor beszélt pro és különböző irányú szakemberek kontra. És most, hogy e sorokat írjuk, még mindig úgy látszik, csak kezdetén vagyunk az érvelésnek. Érdemben arról volna szó, hogy régi részvényjogunkat megújítsák, hézagait kitöltsék, szabályait sok vonatkozásban megszigorítsák, az állami kontrollt kiélezzék s megpróbálják lehetetlenné tenni pro futuro mindazokat a visszaéléseket, amelyekről a panaszok pro prseterito felgyűltek. Mert hiszen természe'es, hogy évtizedeken keresztül tapasztalatokat gyűjteni bármiféle törvény körül, az egyben a panaszok gyűjtését is magában foglalja. A tervezet meglehetős bizalmatlansággal nézi a mobiltőke nagyurait, akik részvénytársaságokat alapítani és vezetni szoktak : innét szigora. Ez az érdekeltség viszont és elsősorban vezetőbb, ethikusabb része, bizalmatlanul fogadja a bizalmatlanságot. Innét a vitának, magas nívója és előkelő hangja dacára is. tagad-