Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

IRODALOM. <45 bentő képet nyújt a szerző az amerikai letartóztatási intézetek java részéről, amelyekben a foglyok egészségtelen környezetben, válogatás nélkül összezsúfolva, a javítás eszméjének teljes elhanyagolása mellett, töltik büntetésüket. Az általa hivatkozott adatok bizonyító erejét pedig nagyban növeli az, hogy az amerikai börtönügyi bizottságnak az elmúlt években közzétett e sorok írója által is, más helyen ismertetett, hivatalos jelentésében ugyanazokra a sajnálatos viszonyokra mutat reá a helyszíni vizsgálat. Nincsen kizárva, hogy szerzőt megállapításaiban talán némi túlzásokra ragadtatta az őshaza lakóinak az új világrész gépembereivel szemben érzett leküzdhetetlen ellenszenve, alapjában véve azonban a szerző munkája jogász és laikus érdeklődő számára egyaránt tanulságos és érdekes olvasmány lesz. Egy új oldalról mutatja be azt a világot, amelyet sokan mint egy utánzásra érdemes, tökéletesebb létet szeretnének a tengerentúlról importálni. A könyv alacsony ára (Sh. 7/6) dacára külalak tekintetében is kifogástalan. Dr. Auer György. Dr. Szende Péter Pál: A kereskedelmi törvény és a reá vonatkozó joganyag kézikönyve (Budapest, 1927 Grill Károly könyvkiadó vállalat, 10560.) Ugy az elméleti, mint a gyakorlati jogász szempontjából elsőrangú, fontos, hogy gyorsan és pontosan megállapíthassa azt, milyen írott jogszabályok, vannak hatályban valamely felmerült kérdésre nézve. De ezenkívül más jelentősége is van az élő jog valamely ágának anyagát összeállító gyűjteménynek. A teljes anyag átnézése demonstrálja legjobban valamely jogrendszer egyenetlenségeit; különösen most, hogy az ily gyűjtemények összeállítása hosszabb időn át szünetelt, látjuk, mekkora változásokon ment át kereskedelmi jogunk, amit, hacsak napról-napra szemléljük a jog fejlődését, éppoly kevéssé veszünk észre, mint az egyes ember azt, hogy öregszik. Szerzőnk nemcsak fontos, hanem nehéz és hálátlan munkára vállalkozott. Nehéz azért, mert munkája majdnem áttekinthetetlenül nagy anyag ismeretét tételezi fel. Ebből az anyagból kikellett választania a lényegest, azt nemcsak egyszerűen egymás mellé illeszteni, hanem rendszerezni is ;' törekedni a lehető teljességre és amellett számot vetni a rendelkezésre álló hellyel és különösen a mű zsebkönyv-jellegével. Hálátlan ez a munka azért, mert a törvény áll előtérben és emögött elvész az író egyénisége : de meg az ily mozaikmunkában vajmi könnyű hibákat felfedezni. Szerzőnk feladatát nagy szorgalommal és dicséretes szakavatottsággal végezte el. A kereskedelmi törvény egyes szakaszai után utal a törvény rokon szakaszaira és közli a más törvényekben, illetve rendeletekben fellelhető joganyagot. Ezután következik a judikatura igen bő közlése, amelyet a mű az egyes szakaszokon belül még külön alcímek alatt is rendszerez és az eg^es döntések vezérszavait körülbelül azokat, amelyeket aláhúzással szoktunk feltűnővé tenni — ritkítással emeli ki. A judikatúrába szerzőnk itt-ott, amennyiben közvetlenül gyakorlati kérdésekről van szó, az irodalmat is beledolgozta. Ellenvetéseket persze lehet tenni a,könyv ellen, anélkül, hogy azok a mű gyakorlati értéket csorbítanék. Érzésem szerint az egyes szakaszokhoz fűzött csődjogi, perrendi, iparjogi utalásokkal a szerző néha túlmessze megy ; sokszor elegendő lett volna a megfelelő törvényhelyekre való utalás, azok teljes leközlése helyeit. Megfordítva, a szerző másutt olyankor tekint el az illető melléktörvénybeli szakaszok leközlésétől, ahol az helyénvaló lett volna, (pl. a Cst. rendelkezései a 232. § után.) A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvénybe helyesebb lett volna beledolgozni a törvény novelláját, annak külön való lenyomtatása helyett. A szövetkezeti jogból közölni lehetett volna az 1924: XVIII. tc.-t. Ugyancsak közölni lehefogállam. XXVI. évf. > —füzet. IO