Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

ELNÖKI MEGNYITÓK. gaink működésébe vetett bizalma törvénykezésünknek ebben a most lezárt szakaszában is sértetlenül fennmaradt. Pedig a mult esztendőben olyan kivételes horderejű és kihatású ügyek foglalkoztatták bíróságainkat és közöttük a m. kir. Kúriát is, amelyekben a magyar bírói fórumoknak mondhatni az egész müveit világ éber s nem mindig jóindulatú ellenőrzése mellett kellett tanúságot tenniök ítélkezésünk föltétlen pártatlanságáról s magas színvonaláról. Annál nagyobb elégtételünkre szolgálhat ez a tapasztalat, mert hatalmas nyugati kultúrállamokban nagy válságok fenyegetik az igazságszolgáltatást. Elegendő lesz e helyütt a német legfelsőbb törvényszék elnökének dr. Simonsnak bizonyára szélesebb körben ismert arra az előadására utalnom, melyet a német igazságszolgáltatás bizalmi válságáról a mult év végén az egyik müncheni jogászegyesület körében tartott. Vannak azonban a jogszolgáltatás fejlődése szempontjából kevésbbé megnyugtató jelenségek is. Ezek többnyire régibb keletű bajok. Ezek között elsősorban arra a visszásságra kell rámutatnom, hogy a kormányhajalomtól külön választott bírói hatalom függetlenségének egyik sarkalatos biztosítéka, a bírói és ügyészi státusról szóló törvényünknek a bírói testület anyagi függetlenségét megalapozó rendelkezései a szanálás következtében fölborultak és ennek a garanciális jellegű kérdésnek a kezelése a törvényhozás hatásköréből a végrehajtó hatalom hatáskörébe csúszott át. Ez a rendszerváltozás nemcsak elvi t. i. alkotmányjogi okokból aggályos a kérdés érdeme szempontjából is, mert a bírói hatalom jeleritőségének a felismerése s ehhez képest a státus kérdésének megnyugtató szabályozása — amint azt az eddigi tapasztalatok igazolják — csakis magától a törvényhozástól várható. A bírói státusról alkotandó új törvénynek olyan atmoszférát kell teremtenie, amely konzerválni képes a bírói kar jellemszilárdságát és hagyományos testületi szellemét. . A bíró független egyénisége nagyobb biztosítéka a jogeszme uralmának, mint a megkövesedett törvényszakaszok. Jogbiztonságot csakis a bíró lelki függetlensége, magasabb általános és jogi műveltsége és gyakorlati tapasztalatai nyújthatnak. Ezeknek a bírói jellemvonásoknak az állandóságára pedig csak ott lehet számítani, ahol az ítélkezés a külső tekintély és anyagi függetlenség minden kellékével felruházott bírói testület kezébe van letéve. Hogy a bírói pálya célszerűtlen berendezésének mik szükségképpen a következményei, annak megszívlelendő példáját nyújtják Franciaországnak, ennek a háborúban győztes nagyhatalomnak igazságszolgáltatási viszonyai, ahol a felelősségteljes bírói hivatás számára már nem akad új vállalkozó s ahol tekintélyes sajtóorgánumok a bírói szervezet és utánpótlás teljes csődjéről írnak. Nyugtalanító jelenség, hogy a gyorsaság, amely a jó igazságszolgáltatásnak éppen olyan alapfeltétele, mint a megbízhatóság és szakszerűség,