Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

'44 IRODALOM. közbiztonsági viszonyairól, hanem éppen a világ legtökéletesebb találmányaival ellátott metropolisokra gondolva, elmondhatni, hogy mindaz, amit az európai fövárocok kriminalitásáról, erkölcsi fertőjéről általában tapasztalunk, voltaképpen gyermekcsínyek azokhoz a hajmeresztő bűntettekhez képest, amelyek az új világrészben a megszokott napiesemények keretébe tartoznak. Az amerikai bűnügyi s:atisztika szerir.t az elmúlt években átlagban pl. 7^0 gyilkosság és 6790 szándékos emberölés történt. Chikágóban évente több embert gyilkolnak meg. mint egész Angliában és az alig félmillió lakosságú Los Angelesben tízszer annyi a gyilkosság, mint Londonban. Véle len folytán kiderült, hogy New-Yorban 11500 egyén folytat orvosi működést, magát diplomás orvosként szerepeltetve, noha orvosi tanulmányt soha nem folytatott. Egyetem alapíttatott, amelynek egyetlen tanára sem volt s amelynek csak az volt a rendeltetése, hogy bárkinek, megfelelő összeg ellenében, orvosi diplomákat állítson ki. Tetszés szerint folytathatnók ezeknek az ámulatba ejtő példáknak a felsorolását, amelyeket a fentidézett igen érdekes munka szerzője tanulságos és szórakoztató modorban tár az olvasó elé. Az angol eredetű szerző amerikai tanulmányújára elvitte az új világrész gyorskultúrájával szemben táplált közismert konzervatív bizalmatlanságot, amely tulajdonság fokozottan érzékennyé tette az amerikai igazságügyi berendezkedés fonákságainak felismerésénél. A szerző nem tartozik a hivatásos jogászok sorába és művével nem is a büntetőjog szakirodalmát kívánja gazdagítani, mindazonáltal éles megfigyelőképessége, ízlése és józan ítélőképessége számos oly lényeges körülmény meglátására és helyes értékelésére tették képessé, amelyek mellett a tanulmányozó tudósok észvevétel nélkül haladtak el. A mindvégig élvezetes, mondhatni érdekfeszítő modorban írt, csaknem háromszázoldalas kötet javarészét a legutóbbi esztendők feltűnést keltő bűneseteinek kimerítő leírása, a vonatkozó, kölönböző hírlapi tudósítások ismertetése tölti ki, amelyek közül különösen is a Ku Klux Klan szervezetek «működését'> és ennek hasonmásul a «Trade Unionok» tagjainak a nem szervezett munkásokkal szemben elkövetett rémtetteit érdemes kiemelni. Az élesszemű megfigyelő azonban különösen akkor lép az olvasó elé a szerző személyében, amidőn az okokat vizsgálja és az eszközöket keresi, amelyek ennek a mértéktelen erkölcsi elvaduitságnak a megfékezésére alkalmasak lehetnének. Helyesen mutat reá a szerző arra, hogy az a körülmény, melyszerint az Egyesült-Államok lakosságának jelentékeny része bevándorlókból áll. még nem magyarázza meg a kriminalitásnak ily fokát. Joggal tulajdonít nagyobb jelentőséget a becsületszóra való próbárabocsájtás túlzott, többszörösen büntetett egyénekkel szemben is szokásos alkalmazásának, mint amely intézkedés nagyban hozzájárul a büntetőtörvények elrettentő hatásának csökkentéséhez Nem kis szerepe van továbbá a közbiztonság aláásásában a különleges amerikai sajtónak is, amely átlátszó üzleti érdekből, szívesen csinál a leggaládabb bűntettesből is érdekes mártírt, ha ezzel az olvasók kíváncsiságát jobban felcsigázhatja. Az ily tudósítások hatása alatt élő nagyközönség azután gyakran halmozza el rokonszenvének megnyilvánulásával a közönséges gyilkosokat. A közhangulat pedig közvetlenül az esküdtek verdiktjeiben érezteti hatását. Nem ritka eset, hogy a bírónak menekülnie kell a nép haragja elől, ha egy gyilkost végre bitófára juttatott. A tömeget társadalomellenes magatartásában támogatják egyes, a modern büntetőjog igazságait teljesen félreértő szakemberek is, akik minden bűnösben csak a beteget, a büntetéssel meg nem közelíthető áldozatot, ismerik fel. Végül megdob-