Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

>i6 JOGGYAKORLAT. felperesek nem szorgalmazták. A kiutalványozás szorgalmazása azonbj egyedül a fizetésre kötelezett alperesnek állott kötelességében, a felpere­sek ellenben ez irányban lépést tenni nem tartoztak, az tehát, hogy a ki­utalás nem történt meg s ők nem jutottak abba a helyzetbe, hogy a leteti összeget felvehessék, terhükre nem eshetik. Ezekre való tekintettel a bírói letétbe helyezést fizetés hatályával bírónak tekinteni nem lehet. (Kúria 1926 dec. 21. P. I. 5002/1926' sz/ V. ö. Jogállam 1927 januári szám 44. oldalán P. IV. 1735 1926. ellenkező határozattal. Perújítás megengedhetősége. A Pp. 564. § utolsó bekezdésének világos szövege csak ismételt perújítási kérelem esetére tartalmaz az új bizonyíté­kokra vonatkozóan korlátozó rendelkezést: nyilván alaptalan tehát az al­peresnek arra alapított panasza, hogy a felhozott új bizonyítékok azért nem vehetők figyelembe, mert már az alapperben is felhasználhatók voltak volna, minthogy ezúttal nincs szó ismételt perújításról. (Kúria 1027 január 12. P. IV. 4018/1926. sz.) Bizonyítási teher ütfetátruhfyásnál. Az 1908 : LVII. tcikk 5. §-ában foglalt rendelkezéssel szemben helyes az a jogi álláspont, hogy az adott esetben az üzletátruházó ellen az átvétel után megindult perben keletke­zett ítélet jogereje az üzletátvevő alperesre nem terjed ki és hogy ebből folyóan az alperes tagadásával szemben a kereseti követelés íennállását és összegszerűségét ebben a perben a felperes bizonyítani tartozik. Jogszabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság azzal, hogy az előző per bizonyí­tási adatainak mérlegelése és esetleg az általa már elrendelt bizonyításnak felvétele nélkül pusztán azért, mert felperes az elrendelt tanubizonyítás mellőzését kérte, felperes követelésének fennállását és összegét bizonytalan­nak mondotta ki. (Kúria 1926 dec. 21. P. IV. 8215/1926. sz.) A feliebbvitel megengedhctősége (értékhatár) igényperben csak egyik alpe­res jogorvoslata esetén. Igényperben több végrehajtatónak, az 1884 : LX. tc. 92. és 94. §-ai szerinti perbeidézése esetében, közöttük pertársaság csupán a pernek vitele tekintetében létesül és így közöttük, az anyagi magánjog szabályain alapuló oly pertársaság, melynélfogva valamennyi pertársra nézve a per csak egységesen volna elbírálható, fenn nem forog ; ekként, ha a végrehajtató alperesek nem valamennyien élnek perorvoslattal, azokkal szemben, kikkel szemben az igénylő felperes sem él perorvoslattal, a ha­tározat jogerőre emelkedik. Ezen állandóan követett bírói gyakorlat szerint tehát ily esetben, a pertárgy értékének, a fellebbvitel megengedhetősége szempontjából csak a fellebbviteli eljárásban a kifejtettek folytán döntés és elbírálás alá eső ügyek értéke vehető figyelembe. (Kúria 1927 január 14. P. V. 7027/1926. sz.) V. ö. Pp. 410. és 80. §-ait. Kovács Marcel I. 145. Vízjogi kái térítési igény polgári perútra tartozik és nem előfeltétele a ki­hágási eljárás. Az a vízhasználatra jogosított, aki a részére hatóságilag meg­jelölt távolságig a medret, partot és töltést jókarban nem tartja, az 1885 : XXIII. tc. 185. § 4. pontja alá eső kihágást követ ugyan el, mely­nek elbírálása az idézett törvényben megjelölt közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik : a karbantartás elmulasztása által másnak okozott kár megtérítésére irányuló magánjogi igény elbírálása azonban nem tartozik a vízjogi törvényben megnevezett hatóságok hatáskörébe és ilyen igény érvé­nyesítésének nem előfeltétele az, hogy a kárt okozó terhére a kihágás fennforgása megállapíttassék. Hivatalból az eljárás bármely szakában figye-

Next

/
Thumbnails
Contents