Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

JOGGYAKORLAT. •37 lembe veendő pergátló körülmény tehát ebben az esetben nem forog fenn és a fellebbezési bíróság azzal, hogy e pergátló körülmény fennforgását meg nem állapította, eljárási szabályt nem sértett, alperesnek e miatt emelt panasza alaptalan. (Kúria 1927 jan. 15. P. V. 567/1926. sz.) Közli: ai. Külföldi jogesetek. I. Németország. A hitelező kárenyhítési kötelessége és a közjó. Az alpereshez 1925 augusztus végén több waggon só érkezett Weselbe, köztük a felperes négv waggonja. A felperes a szállítmány megérkezésével egyidőben közölte az alperessel, hogy a négy waggonnak azok rendeltetési helyére, Koblenzbe irányításával K. koblenzi szállítmányozót bízta meg. Az alperes azt válaszolta a felperesnek, hogy K-tól azonnali távirati utasítást vár az árúra vonatkozóan. Minthogy azonban Weselben, a Ruhr-megszállás következtében, oly állapotok uralkodtak, hogy a szállítmány továbbításával való minden késlekedés veszéllyel járt, az alperes már a következő napon, augusztus 51-én W. weseli céget bízta meg a továbbfuvarozással. Szeptember 12-én a W. gőzhajója el is indult Weselből. Szeptember 13-án kapta meg az alperes a koblenzi K. értesítését, hogy a só elszállításával a Kölnben székelő R. vállalatot bízta meg. Az utóbbi értesítés szeptember 8-án kelt. A felperes megtagadta a gőzhajón Koblenzbe érkezett és kirakott árú átvételét azzal, hogy, ha alperes betartotta volna a kapott utasításokat, a fuvarozást sokkal olcsóbban lehetett volna eszközölni, mint amennyit az utánvételezett fuvar- és a raktárdíjak kitettek. A bíróság előtt követelte mindannak a kárának a megtérítését, amely őt alperes eljárása folytán érte. A Reichsgericht megállapította, 1. hogy a felek között szállítmányozási szerződés jött létre s hogy ennek folytán az alperes követni tartozott a felperes utasításait: 2. hogy a kapott utasítástól a fennforgó esetben jogosan tért el, mert a késedelem veszéllyel járt: }. hogy alperes a rendes kereskedő gondosságához képest, az utasítástól való eltéréstől a felperest értesíteni lett volna köteles, ennek elmulasztásáért pedig felelősséggel tartozik : s végül 4. hogy az alperesnek most említett kártérítési kötelezettségének terjedelmét jelentősen módosítja a felperes önvétkc. Tekintettel ugyanis arra, hogy az árú a közellátás céljaira szolgált, hogy annak forgalombahozatala a fenyegető árúhiány elhárította, az általános ínséget enyhítette és így a köz javát szolgálta volna, az adott körülmények közt a felperesnek nem lett volna szabad vélt jogának védelmében makacsul megmaradnia, hanem bár az utólagos megtérítés feltételezése mellett — az árú kiváltásával áldozatot is kellett volna hoznia a közért. Ennek a közzel szemben tartozó kötelességének elmulasztása által vétett a forgalom alapját képező jóhiszeműség elve ellen is, miért is nem követelheti egész kárának a megtérítését, csupán a fuvardíjkülönbözetet (nem követelheti tehát pl. az árú romlása, valamint a raktárdíj folytán-előállott kára megtérítését). A határozat erősen etikai színezeténél fogva, valósággal új irányt alapít a német judikaturában. (Juristische Wochenschrift 1927. január 1. szám.) Visszatartási jog a telekkönyvi szolgáltatásra irányuló dologi igénnyel szemben. A Reichsgericht állandó gyakorlata szerint (RGZ. 114. köt. 174. o., Leipziger Zeitschrift 1927. január, 49. o. stb.) oly esetekben, midőn a felperes a telekkönyvi jelbirtok átengedését követeli az alperestől, ez utóbbi éppen úgy élhet esetleges visszatartási jogával, mintha dolog kiadását, tehát