Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

JOGGYAKORLAT. által ^K. T. 65. és 67. §) megkívánt bejelentést aláírja, kétségtelenül per tárgyává tehető, mert az ily igény érvényesítése külön eljárásnak fenntartva nincs. Ebben a tekintetben közömbös az, hogy e szerződési kötelesség teljesítése után magának a cégbejegyzésnek a keresztülvitele és a kereskedelmi törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeletei megtartásának ellenőrzése a cégbíróság perenkívüli eljárása körébe tartozik. (Kúria 1927 jan. 14. P. IV. 8246/926. sz.) A megőrzést vállaló felelőssége. Az alperes molykár elleni biztosító- és megőrző-vállalat tulajdonosa volt s mint ilyen vette át megőrzés végett a kereseti ingóságokat. A jogszabályok értelmében tehát az erőhatalom (vis major) esetét kivéve, az alperes felelős minden kárért, mely az átvett ingóságok elveszése által előáll, még akkor is, ha őt az ingók megőrzése körül vétkesség vagy gondatlanság nem is terheli, tekintet nélkül arra, hogy a letéteményes alperes a biztosított ingókért a biztosító-társaságtól kapott-e kártalanítást. (Kúria 1927 jan. 25. P. VII, 2824/926. sz.) Jogosultság a\ óvás felvételére. Üres forgatmány esetén a váltó mindenkori birtokosa az, aki a fizetést követelni jogosítva van, nem ütközik tehát a V. T. rendelkezéseibe, hogy a kereseti váltó alapján az óvás az azt bemutató F. D. ügyvéd részére vétetett fel annak ellenére, hogy ő valójában nemcsak az alperes, de a felperes szerint sem volt váltóbirtokos, mert a váltónak fizetés végett való bemutatásánál elég a pusztán formai legitimáció is. Az alperes tehát, aki a felperes kereseti jogát kifejezetten nem is támadta, hanem csak az óvás szabálytalanságát vitatta, nem kifogásolhatja sikeresen a váltótörvényben megszabott kellékeknek megfelelő óvás hatályosságát azon az alapon sem, hogy F. D. nem volt a váltónak valódi birtokosa. (Kúria 1927 jan. 26. P. VII. 2377/926. sz.) Átvételi késedelem esetén: árverési ár piaci árviszonya. Az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében piaci árral bíró árunak árverésen a piaci áron alul történt eladása csak abban az esetben vehető a késedelmes vevő rovására eszközöltetnek, ha az eladó kimutatja, hogy az árut szabadkézből a piaci áron eladni nem tudta. Az árverésen történt eladásból származtatott kereseti kárkövetelés elbírálásánál tehát lényeges az, hogy volt-e az eladás idején a kereseti kapaárunak piaci ára, mi volt ez. (Kúria 1927 jan. 11. P. VII. 2414/1926. sz ) A törvényes névértéket meghaladó kamat naturális obligáció. Az érvényesen létrejött kölcsöntartozás után a felek ügyleti akaratának megfelelően kifizetett kamatok abból az okból, hogy azok a törvényes mértéket meghaladják, vissza nem követelhetők, illetőleg a tőketartozásba be nem számíthatók. A fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése tehát, amely szerint a kereseti tartozásra fizetett kamatoknak illetőleg kamat fejében adott ]ooo ck-s váltónak összegét a tőketartozásba be nem számította, az anyagi jogot nem sérti. (Kúria 1927 jan. 18. P. VII. 2576/1926. sz.) Gazdasági és ipari hitelszövetkezet csak az O. K. H. közreműködésével alakulhat A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898 évi XXIII. tcikket módosító és kiegészítő 1920. évi XXX. tc. 2. §-a nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a törvénynek életbelépése óta gazdasági és ipari hitelszövetkezet csakis az Országos Központi Hitelszövetkezet közreműködésével és az ott foglalt feltételek szerint alakulhat és a bíróság a megszabott feltételek igazolása nélkül alakuló ily szövetkezetet a cégjegyzékbe be nem jegyezheti. Az 1920. évi XXX. tc. indokolása szerint a törvény megalkotásának célja épp az volt, hogy a fennebb megjelölt üzletkörrel