Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

2 ELNÖK! MEGNYITÓK. Ezután a közigazgasási bíróság elnöke a közigazgatási bíráskodás két alapvető kérdéséről, a hatáskörről és a szervezetről beszélt. Midőn a közigazgatási bíróság hatáskörei a törvényhozás kodifikálta — két rendszer között választhatott: az elvi általánosítás és a felsorolási (enumeratív) rendszer között . . . Sem Olaszország sem Franciaország általános elvi rendszerének álláspontját nem találták követendőnek. Nem utánoztuk Angliát sem, hol a polgári és a közigazgatási perek között nem tesznek különbséget, ezért az úgynevezett rendes bíróságok teljesítik ott a közigazgatási peres ügyekben is a bíráskodást. A mi törvényhozóink választása a hatásköri kérdés rendszerében a német rendszerhez simulva a felsorolás (taxatio) rendszerére esett. Az ausztriai rendszernek, amely általános elvi hatásköri klauzulával dolgozik, előnye, hogy sokkal tágabb a hatásköre, mint a felsorolási rendszeren alapuló magyar rendszer. Az ausztriai rendszer a jogeszmét mindenesetre erélyesebben domborítja ki. mint a felsoroló rendszer és valljuk meg leplezetlenül, hogy ahol közjogi alanyi jogok és kötelezettségek körül támadt jogvitákról van szó, ott a bírói védelemnek nem volna szabad a taxatio szűk keretére szorítottnak lenni. Ezért a felsoroló rendszer természetében rejlik tökéletlensége is. Ez folytonos kiegészítésre is szorul. Törvényhozásunk évrcl-évre szükségesnek tartja a fokozatos kiépítést. Nálunk túlszükre szabta a taxatiót az 1896-iki törvényhozás . . . Elő tanúságot tehetek, hogy az akkor uralkodó áramlat politikai életünk irányadó férfiai között az volt — hogy lehetőleg szűkre — szabják a közigazgatási bíróság hatáskörét. Féltették a közigazgatás hatalmi körét a bírói hatalom túltengésétől. A mai felfogás már nem ily retrográd. Ma a legélénkebb közhangulat van a bírói hatáskör kiterjesztése mellett. Alig van év, melyben a törvényhozás újabb és újabb hatásköröket ne ruházna a közigazgatási bíróságra. Elismerésreméltó fordulatot jelent a mult elmejárással szemben az a reform, (1925 : XXVI. tc.) mely a képviselőválasztó bíráskodást s a független pártatlanságot biztosító közigazgatási bíróságra ruházta . . . Semmi kétség, hogy eddigi prezstisének megfelelőleg a pártatlan igazságszolgáltatás fogja ezentúl felváltani a természeténél fogva pártos parlamentáris bíráskodást. Nagy haladást jelent, hogy szűkre szabott taxaiiós rendszerünk mellett is eljutottunk már, még pedig nagy vonalban a\ általános hatásköri elvi rendeléshez is. Értem azt a törvényalkotást, (1907 : LX. tc. ahol amennyiben a kérdés nincs a rendes bíróság hatáskörébe utalva, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye a miniszternek vagy a miniszter bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a miniszter vagy a miniszternek közege a törvényhatóságnak, ezek szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti. Ez a hatáskör kétségenkívül nagy horderejű, mert jog-