Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A részvénytársaságok alapítása és a Kunz-féle törvénytervezet

IOO DF BÁTOR VIKTOR illetve, minthogy a gazdasági élet haladását megakadályozni nem lehet, elvezeti a vállalkozásokat olyan jogterületekre, ahol ilyen jogszabályok nincsenek. De teljesen lehetetlen eredményre vezet a 19. § 2. bekezdése, amely szerint olyan betétért vagy vagyontárgyért, amelynek értékét az alakulás idején határozottan megállapítani nem lehet, a társaság csak szavazó jogot és az évi tiszta jövedelemben való részesedést adhat. Mikor határozatlan valamely betét vagy vagyontárgy értéke ? Ez a rendelkezés egy óvatos cégbíróság kezében - - már pedig melyik cégbíróság nem óvatos, - - egy óvatos szakértő kezében — már pedig a szakértő kötelessége a legnagyobb óvatosság — odavezetne, hogy eltekintve a két krajcáros zsemlétől, minden vagyonértéket, amelyért az alakuló részvénytársaság részvényt vagy készpénzt akar adni, határozatlannak nyilvánítanának, még talán az ingatlanokat is, de ezenkívül aztán biztosan mindent. Miben szokott állni legtöbbször a nem készpénzbeli betét: Képviseleti jogban, fennálló üzletben, good will-ben, vevőkörben, szabadalomban, az alapító által elvállalt versenytilalmi korlátozásban, stb. Mindezt bizonnyal határozatlan értékűnek fogják deklarálni. Lehetséges, sőt bizonnyal igen gyakori, hogy valaki nyereségrészesedésért hajlandó az ilyesmit eladni, de az esetek többségében nem ez a helyzet. Igen gyakori, hogy valamely üzlet, üzleti vállalkozás eladásának célja éppen az, hogy az eladó nagyobb összegű pénzhez jusson, sokszor az eladó más vállalkozásba akar fogni. A T. minden ilyen esetben lehetetlenné teszi, hogy egy új részvénytársaság alakulhasson. De még azokban az esetekben is, amikor gazdaságilag nem lehetetlen az ellenértéket kizárólag nyereségrészesedésben adni, ez legtöbbször hátrányos az alakuló társaságra. A feltaláló gyakran hajlandó szabadalmától egy aránylag kisebb összegért megválni, ha azt egyszerre megkapja, ugyanez áll a fentebb felsorolt apportfajok valamennyijére. Ha azonban a társaság csak nyereségrészesedést kínál, vagyis a rizikó továbbra is az apportőr vagy az eladó rizikója marad, bizonnyal aránytalanul többet fog kívánni. Ha a T. 19. §-ának 2. bekezdése által teremtett kényszerhelyzet folytán a társaság, mert csak nyereségrészesedést adhat, a borsósán számított nyereségrészesedést megadja, akkor újból jönnek a revizorok, jön a cégbíróság és az ellenértéket túlzottnak találva, megtagadják a hozzájárulást. Ha azonban az a szerencsétlen áldozat, aki szabadalmát, üzletét egy alakuló részvénytársaságnak részvényért, vagy készpénzért kívánja eladni, aki megelégszik a nyereségrészesedéssel, mert mást az alakuló részvénytársaság nem adhat, még ezen az akadályon is átjutott és a nyereségrészesedés mértékét minden revizor jóváhagyta, ha, amint a 24. § 2. bekezdése mondja: «az ellenértékül adni szándékolt (!) részesedő jog» arányban áll a betét vagy az átvenni szándékolt vagyontárgy valószínű értékével, akkor még mindig nem pihenhet nyugodtan babérjain 1