Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Bíráló észrevételek a részvényjog reformtervezetéhez

92 Dí MESZLÉNY ARTÚR alkalmazásba, mint a német jog szerint, hanem a pergátló körülmény felöl ítélettel kell határozni. Veszedelmes rendelkezéseket tartalmaz a T. 107. §-a is. Jobb volna e kérdésekhez nem nyúlni. Hogy a megtámadás elmulasztása nem fosztja meg a részvényest oly jogának megsértéséből eredő követelésétől (a társasággal szemben), amely az ő részvényesi minőségétől független, ez^ említésre sem érdemes közhely. Vájjon azonban a részvényes különjogát sértő közgyűlési határozatnál nem kell-e igenis ragaszkodni a megtámadáshoz, ez fölötte kérdéses. Ugyanez áll a 107. § 2. pontjára; hiszen a megtámadás főesete éppen az, hogy a közgyűlési határozat a törvénybe ütköző, azaz törvénnyel tiltott vagy kizárt rendelkezést tartalmaz. A 104. § I. bek. és a 107. § 2. pont tehát egymás mellett nem állhat meg. Végül a 3. pont benne van a 2. pontban, mert a törvénynek a ^hitelezők védelmét célzó vagy egyébként közérdeket szolgáló kényszerítő szabályába ütköző határozat is törvénnyel tiltott rendelkezést tartalmaz. Rendkívül aggályos, mert zavaros a 108. § is. A többség felelős a kisebbségnek az oly határozatból eredő káráért, amelyről tudta, hogy a társaságra hátrányos és amelyet a kisebbség megkárosítása céljából hozott. Ha tehát a határozat a társaság megkárosítását célozta: a keresetjog nincs megadva. A többségnek azonban a tipikus esetben sem az nem a célja, hogy a kisebbséget károsítsa, sem az, hogy a társaságot károsítsa, hanem az. hogy magának jogosulatlan előnyöket szerezzen. Azért a ritka esetért, amikor a többség, bosszút lihegve, a saját húsába vág, csakhogy a kisebbségnek is fájjon, nem érdemes oly szabályt felállítani, amely — az általános magánjogi elvekből is folyik. VII. 1. AT. koncepciójában az igazgatótanács elvben nem képviseli a társaságot (140 §), mert ez az igazgatóság dolga (110. §), csak «ellenőriz », «tájékozódik-) (137. §) és «megvizsgál" (24., 139. §§), de az alapszabály feljogosítha:ja az igazgatótanácsot, hogy az igazgatóságnak az ügyvitel tekintetében általában vagy bizonyos ügyekre nézve, befelé korlátozó utasítást adjon és hogy amaz fontosabb ügyleteket csak az ő jóváhagyásával köthessen meg (140. §). Maga a T. is számos esetben írja elő az igazgatótanács jóváhagyásának kikérését. Ezzel szemben a 1 18. £ 1. bek. úgy beszél, mintha az igazgatótanács utasítása az igazgatóságot elvileg kötné, vagyis akkor is, ha ezt az alapszabály nem állapítja meg. Ugyané § 2. bek. a korlátozást a harmadikkal szemben, aki arról tudott, hatályosnak mondja ki. A 3. bek. pedig atyai tanáccsal látja el az alapszabályt arra nézve, hogy külön is tartsa fenn az igazgatóságnak a döntés és rendelkezés jogát azokban az esetekben, amelyet ő maga vagy a törvény másra nem bíz, ami ugyancsak fölösleges. Á 120. § 4. bek. szerint ismét a vezérigazgató és ügyvezető igazgatók szolgálati szerződését és javadalmazását az igazgatótanács «állapítja meg», recte : a szerződést a társaság nevében az köti és nem az igazgatóság, aminthogy cégvezető is csak az igazgatótanács hozzájárulásával rendelhető ki (120. §). Mit jelent mindez az egymásnak ellentmondó, habozó szabályozás ? Azt, hogy a\ igazgatóság képviseleti joga a T.-ben fikcióvá válik. Az igazgatóság a T. szerint hivatalnokok testülete, amely kifelé a felelősséget vállalja olyan elhatározásokért és nyilatkozatokért, amelyeket az igazgatótanács hoz meg. Minthogy a korlátozásokat az alapszabálynak kell tartalmaznia és az alapszabályt a céghivatalban mindenki betekintheti, kéznél lesz az a bírói álláspont, hogy a korlátozásról a harmadik tudott (mert ha nem tudott, a saját hibájából nem tudott), s mivel ez a fordulat a társaság-