Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Bíráló észrevételek a részvényjog reformtervezetéhez

BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTELEK A RÉSZVÉNYJOG REFORMTERVEZETÉHEZ. 9} nak rendkívül kényelmessé teszi, hogy esetleges hátrányos ügyletekből utólag szabaduljon, a harmadik fölött mindig ott lóg a Damokles kardja. Általában is a forgalmat rendkívül megnehezíti, ha a döntés joga nincs azok kezében, akikkel a harmadik ügyletkötő fél tárgyal. A lét és nemlét kérdéseit eldöntő kivételes esetekben ezzel meg lehetne barátkozni. De ha az alapszabály kimondhatja, hogy minden «fontosabb» esetben jóváhagyás kell .140. §), a harmadik ki van szolgáltatva az illető bíró egyéni nézetének abban a tekintetben, vájjon az ő ügyét éppen fontosabbnak vagy kevésbbé fontosnak véli-e. Amíg az ilyen kérdések csak befelé, az igazgatóság házi felelőssége körében relevánsok, addig a dolgok valahogy rendbejönnek, de amint ennek — akár csak rosszhiszeműségnek nevezett esetekben is az ügylet érvényére is hatása lehet, vége a kedélyességnek. Végezetül pedig: hogyan egyezteti össze a T. a cégvezető korlátozhatatlan hatáskörével (K. T. y). §) a maga rendszerét, amely az igazgatóságot a különös kereskedelmi meghatalmazott nívójára sülyeszti le ? Cégvezetőt a társaság is alkalmazhat I120. §), akinek hatásköre kifelé e szerint lényegesen nagyobb lehet, mint az igazgatóé. Minek akkor az egész igazgatói jogkör ? Elláthatnák teendőit kitűnően a cégvezetők és egyéb kereskedelmi meghatalmazottak. Maga a T. .teszi tehát rendelkezéseivel lehetetlenné, hogy az igazgatóságnak az ügyvezetésre oly befolyás biztosíttassák, amelv törvényes képviselő jogával összhangzásban áll (118. § 3. bek.). 2. Az igazgatóságot a T. elvben testületi szervezettel képzeli el. Ez látszik abból, hogy a cégjegyzés érvényességéhez általában valamennyi igazgató közreműködését kívánja meg (114. §). Sőt az igazgatóságnak úgyszólván a jogi személy jellegét adja, mert perképességet ad neki (104. § 2. bek., v. ö. Pp. 70. §). A T. szerint tehát két testület viszi a társaság ügyeit: az igazgatótanács és az igazgatóság. Ez azt jelenti, hogy minden adminisztratív ügyet, minden ügyletet s más jogcselekményt két fórum tanácskozik és vitat meg s két helyen kell a többséget elérnie az elhatározásnak. Ez az üzleti élet mai gyorsasága mellett keresztülvihetetlen : aki gyorsabban köti le az ellenfelet a jó üzlethez, az viszi el -a pálmát. Az elhatározás nehézkessége a részvénytársasági formát kikapcsolná az üzleti forgalomból, ha nem lehetne kijátszani. Ki van játszva pedig akkor, ha a lehető kevés számú tagból álló és az ügyintézést a kezében tartó igazgatótanács mellett, alárendelt hatáskörű igazgatóság működik, amely gépiesen aláír mindent, amit a kulisszák mögött az igazgatótanács elhatároz. De kérdem : több-e akkor ez egész reform, mint a felügyelőbizottság eltörlése és könyvvizsgálókkal helyettesítése — no meg egy sor formalitás, amely semmit sem használ, de sokat árt ? 3. A 122. §3. bek. ellentétben áll csődtörvényünkkel. A T. Ind. 5 1.) egy elméleti vitakérdés kedvéért oly mértékben lázit a csőd bejelentésére vonatkozó kötelességen, amely az inzolvenciális erkölcsök további elzüllésére vezet. Fennálló jogunk szerint a kereskedelmi társaság, ha fizetéseit megszünteti, ezt a csőd megnyitása végett haladéktalanul köteles az illetékes törvényszéknél írásban bejelenteni (Cst. 244. §). Amint tehát kezdünk különböztetni a fizetések megszüntetése és a fizetőképtelenség között, .úgy már az előbbi beálltakor köteleznünk kell az igazgatóságot a törvényes lépések megtételére, amelyek nem állhatnak a csőd • kérésébeno, mert ilyet törvényeink nem ismernek, hanem a fizetések megszüntetésének írásbeli bejelentésében, ahogyan a Cst. ezt megkívánja. A részvényjog igenis köteles deferálni e részben a csődjognak, mert nem kivánatos. hogy a részvénytársasági formának privilégium adassék arra, hogy a