Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Bíráló észrevételek a részvényjog reformtervezetéhez

86 Dí MESZLÉNY ARTÚR törvényhozási ténykedésnek a gerince, csontváza, pillére. Az élet milliár lehetőségeit nincs az a törvény, amely előre láthatná és szabályozha' . Az erős, átfogó alapgondolatok azok, amelyek útmutatást adnak közöl nek, bírónak egyaránt arra, mit tartott a törvény jónak, elérendőnek, kívánatosnak, s mit tartott rossznak, üldözendőnek, károsnak. Ahol ezek a nagy oszlopok tartják és viszik a törvényt, ott az szilárd alapokon áll és a részleteket rábízhatja az eleven életre. A konstrukciónélküli, jogászilag gyenge törvények a legbőbeszédübbek, legaprólékosabbak és — legrövidebb életűek. Az alábbiaknak az a hivatásuk, hogy ezeket az alaptételeket megvilágítsák és bizonyítsák. II. i. Az «Általános rendelkezések* fejezetében a parin aluli emisszió lehetőségét a T. 8. £-a megengedi ugyan, de oly szük korlátok között, hogy az az eltiltással egyértékű. Nincs is ok annak az intézménynek a meghonosítására, amely ellen éppen a legújabb időkben is a legsúlyosabb aggályok hangzottak el és annak a meghonosítására úgy, hogy a ('kedvezmény* igénybevétele miniszteri engedélytől függjön s mindössze jogerejéig legyen igénybe vehető. 2. Remélem, nem kell szószerint vennünk a T. 12. íj ama szavait, hogy a tervezet vagy az alapszabálymódosítás felruházhat «egyes» részvényeket különjogokkal, hanem hogy ez csak egyes, általános kritériumok szerint meghatározott, részvény'faj'okra vonatkozik. A többszörös szavazójognak e § 3. bekezdésében foglalt korlátozása a szavazatok 30 %-ára azonban az ezzel megadott lehetőséget teljesen elértékteleníti, mert nem biztosítja a többséget. A többszörös szavazójog egyedüli célja az ú. n. «megbízható)) többség biztosítása akár az <« Überfremdungsgefahr»-ral, akár pedig a nomád részvényesekből összeverődő alkalmi többséggel szemben. Vagy úgy találjuk, hogy ez a cél fontos és biztosításra érdemes, akkor nem szabad a 500 o-os maximum megszabásával meggátolni a többség vinkulálását, vagy pedig — szerintünk itt helytelenül — annyira lényegesnek tartjuk a demokrácia elvét, hogy a vezetés állandóságában rejlő fontos gazdasági előny e mögött eltörpül: akkor elvileg meg kell tiltanunk a pluralitást. 3. A T. 14. §-a meghonosítja a converlible bonds intézményét. Nem osztjuk az Indokolásnak azt az álláspontját, hogy a tőkének a részvénytársasági vállalatokban való részvétele fokozására «új csalogató módszerekre van szükség» (18s- l.j. Jó üzletre így is akad tőke, s a tőzsdei árfolyamlapra vetett egy pillantás igazolja, hogy a tőke csak azt a pillanatot íeste, amikor a viszonyok labilitásától való félelmét leküzdheti. Ha a közállapotokban megvan a megkívánt szolidság, a tőke magától jön, ha pedig nincs, a convertible bonds sem fogják csábítani, nanem csak — a dollár. Ellenben fölösleges volna fantáziánkat erőltetni ama visszaélések megkonstruálásában, amelyek e papírtípussal együtt járhatnak : az amerikai részvénytársaságok története erre több mint elég tanulsággal szolgál. Ezért hárították el maguktól e gazdagítást köszönettel a németek is. III. 1. Az alapítás fontos fejezetében különösnek kell találni, hogy ex posteriori alapítóvá lép elő az, aki nemkészpénzbeli betéttel járul az alaptőkéhez vagy akitől a társaság nempénzbeli vagyont vesz át, avagy aki különös előnyben részesül (T. 16. §.). A külföldi törvények, amelyekre az Ind. (258. I.) hivatkozik, ilyen kisiklást nem engednek meg maguknak. Külön kérdés, hogy az alapítókra vonatkozó szigorúbb rendelkezések menynyiben terjeszthetők ki az olyanokra, akik — noha nem alapítók — apportot hoztak be vagy különös előnyben részesülnek. A tévedés rögtön prak-