Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Bíráló észrevételek a részvényjog reformtervezetéhez

BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTELEK A RÉSZ VÉN YJOG REFORMTERVEZETÉHEZ. 87 tikus hatású, ha az ily személyre alkalmazzuk az alapítók felelősségére vonatkozó szabályokat (41—43. §§). Hogyan jut a nem alapító apporteur ahhoz, hogy az alapítók által állított valótlan adatokért azokkal egyetemleg feleljen r Vagy helyt álljon a fizetőképtelen aláírókért r Tőle többet nem lehet követelni, mint hogy az ő apportja kellő értékeléssel vétessék fel az alaptőkébe. Ugyanígy a külön előny élvezője, aki talán csak egy nagy név birtokosa vagy világhírű financier, de az alapításhoz semmi köze7 mert a külön előnyt nem az alapításért, hanem azért élvezi, hogy a társaságnak nagy üzleteket közvetítsen. Ha e misszióját teljesíti és a külön előny e szolgálaital arányban áll, mi alapon legyen ő bűnbak az alapítók visszaéléseiért? S itt nem az «ártatlan» faiseurt védjük, akinek a feje nekünk nem fáj, hanem a társaságot, amely kénytelen lesz lemondani annak közreműködéséről, ha nem tudja őt biztosítani arról, hogy az elvállalton túlmenő felelősség őt nem fogja terhelni. 2. A külön előnyök kérdését a T. 20. §-a szintén agyonrendszabályozza. Közel fekszik a veszedelem, hogy ily nehezítések mellett nem akad ember, aki az alapítás súlyos kockázatait, az alapítóra rótt exorbitáns felelősséget magára vállalja. A társaság megalakulásának és a kezdő nehézségek leküzdésének sokszor fontos biztosítéka, hogy a nagyközönség ne tudja pontosan, mennyit keres egy-egy alapító. Ez is megköszönné, hogy az adókivető közegek, az ő magánhitelezői és mindenféle rosszakarói Röntgenkészülékkel nézzenek a gyomrába. A papír bevezetése a tőzsdén aránytalanul kedvezőtlenebb auspiciumok közt történnék meg s az első rohamban elérhető nyereség, amely talán sokszorosan több, mint az egész alapítói előny, elveszne. Közgazdaságilag nem áll az, amit az Ind. (259. 1.) mond, hogy az alapítónak .juttatott részvény ingyen-részvény: mert az alapító a társaságnak olyan szolgálatot tehetett az alapítással, amelyhez viszonyítva a neki jutott részvények csekélységet jelentenek. Az sem feltétlenül követendő cél (Ind. i. h,), hogy az alapítók ne szerezhessenek befolyást a társaság üzletvezetésére, s nem áll az sem, hogy az alapítói tevékenység nem oly vagyonérték, amely az alaptőke alkotórésze lehetne. Az alapítói tevékenység éppen olyan nem pénzbeli, egyelőre határozottan még nem értékelhető betét, mint bármely más, amelyet a T. 19. § 2. bek. francia mintára nagyjában helyesen szabályoz. A konstrukciónak tehát a külön előnyt ezzel azonosítania kell. A 20. ij-ban szabályozott élvezeti jegynek tehát helyesen nem lehet más jogi természete, mint a 19. ii-ban szabályozott alapító részjegynek. Helytelen rendelkezés ehhez képest, hogy az élvezeti jegyeket részvényekké átalakítani nem lehet és hogy ilyenek csak a bejegyzést követő két év eltelte után bocsáthatók ki. Ha már a külön előny jogosultjától a szavazójogot érdekeltségére való tekintettel meg is vonjuk ami ellen nem teszünk kifogást s ami már a 81. íj-ban is meg van mondva —: a társaság érdekében annyi legalább is kívánatos, hogy az ily személy a közgyűlésen felszólalhasson és kifejthesse, hogy a proponált előnnyel szemben ő mit tud és mit akar nyújtani a társaságnak. Ha helyt állana az a szempont, hogy meg kell kímélni a kereskedelmi forgalmat olyan értékpapírtól, amely egy még csak kezdő társaság bizonytalan évi jövedelmére ad jogot (Ind. 259. I.), akkor meg kellene tiltani új társaságok részvényeinek adásvételét általában. Teljesen elegendő korlát itt is az, hogy a papir csak felszólalásra és a jövedelem hányadára való jogot ad és hogy az csak 5 év múlva alakítható át részvénnyé. Túlzott gyámkodás a részesedő jog bírói mérséklésének kérelmezésére vonatkozó keresetjog is. Amit az Ind. 259. 1. e részben mond. hogy e